Aszfaltpattanás

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Minekután jó messzire költöztünk a fővárostól, de dolgozni bizony be kell járni, kénytelen-kelletlen jogosítványt kell szereznem. Idejében el is kezdtem, de rögös az út, amin végig kell mennem. Nem részletezném, mert nem tartozik a jó emlékek közé. Legyen elég annyi, hogy mindenkinek jobb, ha az oktatómmal mielőbb elválnak útjaink. Ehhez az kell, hogy a holnapi forgalmi vizsgát sikeresen letegyem. Hajrá … Read More

Kivirult

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Eset az elmúlt hetekben elég sokat. Kellett is 3 hét szárazság után. Nagy előnye az esőnek, hogy nem kell locsolni és valamiért sokkal-sokkal többet ér, mint bármilyen locsolás. Hátránya, hogy baromi gyorsan nő a fű és a sövény. Bár feleannyira sem gyorsan, mint én rutintalan gondoltam volna. Szent meggyőződésem volt, hogy ha sokat esik, hetente nyírhatom a füvet és a … Read More

Haladunk

SzemikatiEgyébLeave a Comment

  Sok minden történt az elmúlt két hétben. Mikor “nyilvánosságra került” , hogy vidékre költözünk és lelkendeztem, mennyire jó lesz majd nekünk, majd amikor esténként kiülök a kertbe a függőágyba olvasni… Az első, amit meg kaptam, hogy ugyan, nem lesz nekem időm olvasni. A másik, hogy nekünk, mint nagyvárosi gyerekeknek, milyen nehéz lesz megszokni az életet nemhogy vidéken, de ráadásul … Read More

Kovászolt káposzta

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Hétvégén végre bográcsozunk. Zsuzsi össze is dobott nekem egy jó kovászolt káposztának valót. Limara receptje alapján készült. Szépen érlelődik a napon. Tamásnál ettünk tavaly hasonló bográcsost, mondhatni, úgy készül, mint a székelykáposzta. Csak nála szürke marhából készült, nálunk csülökből és oldalasból lesz. Jövőre talán már saját káposztából készülhet, a kapor benne már a kertben termett 🙂

Állapotok

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Közkívánatra lefotóztam a házat, hogy állunk. Őszintén szólva, kicsit nehezen vettem rá maga, mert káosz uralkodik minden hol és minden szinten. De hát felújítunk. Mitől lenne rend? Úgyhogy így állunk most. Ma a problémás szoba kap még egy csiszolást és még egy adag lakkot, holnap pakolható és szépen elkezdjük felszámolni az ordenáré kuplerájt. Én vágyam, hogy legyen végre nappalink, tisztaság … Read More

Kiszoktatás

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Eljött az idő, hogy elkezdjük a macsekokat kiszoktatni. Reggel, amikor még a gyerkőcök is alszanak és nem rohangálnak körbe-körbe viszonylag magas frekvenciát kibocsájtva magukból, ajtó nyitva marad, macsekok kipóbálkoznak. Peti, az eszetlen vagány, azonnal megy mindenfele, majd jön a kétségbe esés, mert nem talál vissza a teraszról a házba 😀 Kittyke, a királylány tsz egy lépést ki, majd fölét-farkát behúzva … Read More

Mindenki a maga módján

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Táboroztatunk. A táborlakók Hanna és Bence. Baromi lelkesen segédkeznek mindenben, ami pacsmagolással jár. A festés is ilyen. Hanna nagyon szépen fest falat. Nála a festék nagy része oda került, ahova kell. A falra. Bár minden relatív. Bence szerint a festék helye a kis testén van. Tetőtől talpig. Őt elég volt a falon végig hengerelni és kész is volt a fél … Read More

Falhoz vágta

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Az én másik hősöm. Zoltán. Szintén véget nem érő kitartásról tett tanúbizonyságot. Az ő küldetése a hajópadló csiszolása volt. “Jobbnál jobb” gépeket sikerült bérelni, hogy ezt véghez vihesse. A top ez volt. Sejthetitek, hogy könnyeztem. Első 4-5 alkalommal a röhögéstől. De való igaz, hogy egy idő után engem is elkapott a harci ideg. Volt, hogy ketten irányítottunk egy gépet, hátha jobb … Read More

Nagy fába vágta…

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Édesapa nagy fába vágta a fejszét. A pihenő kert közepén díszlett egy kivágott fa tönkje. Hirtelen felindulásból küldetésének tekintette azt onnan eltüntetni. Ki gondolta volna, hogy nem lesz egy egyszerű feladat? 🙂 A föld agyagos, kemény mint a beton, a fa gyökerei pedig comb vastagságúak és marha mélyen voltak. Nem mai srác az én édesapám a maga fájós ízületeivel. De … Read More

Búcsú

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Ma végleg búcsút intettem kis lakásomnak. Kicsit elsirattam, elbúcsúztam minden szobájától, minden sarkától. Ide születtem, majd itt váltam felnőtté. …már amennyire nálam ez lehetséges. Zoli nyilván kétségbe vonná az állításom, miszerint igenis felnőttem 🙂 A szembe szomszéd néni és bácsi (Laci bácsi és Gizi néni) születésemtől ismertek. Nagyon kedves idős pár. Tőlük is elbúcsúztam. És elbúcsúztam a lépcsőház talán egyetlen … Read More