Minekután jó messzire költöztünk a fővárostól, de dolgozni bizony be kell járni, kénytelen-kelletlen jogosítványt kell szereznem. Idejében el is kezdtem, de rögös az út, amin végig kell mennem. Nem részletezném, mert nem tartozik a jó emlékek közé. Legyen elég annyi, hogy mindenkinek jobb, ha az oktatómmal mielőbb elválnak útjaink. Ehhez az kell, hogy a holnapi forgalmi vizsgát sikeresen letegyem. Hajrá én, nagy a tét. Vagy ez, vagy bohóckodhatok még egyet ezzel a “drága” emberrel.
Viszont ki gondolta volna, hogy előbb le kisautóm, mint jogosítványom? És ki gondolta volna, hogy a kis Micra ennyire cuki és ennyire én autóm 🙂 Pszt, de már vezettem és nagyon jóóóóóóó. Imádás van. Nagyon kezes kis járgány. Pont nekem való. Íme az új drágaságom.
…Kittykét muszáj volt ide rakni, mert ő is hipercuki 🙂