Kicsit nehézkesen indult. Úgy volt, hogy vasárnap kapunk kulcsokat és indulhat a költözés. A fejünkben ez úgy nézett ki, hogy hogy kimegyünk a házhoz, alá írjuk a birtokba adási nyilatkozatokat, megkapjuk a kulcsokat, Ők mennek, mi maradunk, összerakjuk az új kerti bútorunkat és örülünk egy kicsit (nagyon) a háznak.

Hát, ez nyilván nem így történt 😀

Szegények elég kínos helyzetbe kerültek. Építkezés csúszik, albérletet, ahol elférnének öten, marha nehezen találtak, így náluk minden megcsúszott picit. Van ilyen. Csak hát a mi oldalunkról, ahelyett, ami fent olvasható, kapni egy darab félig üres szobát, ahova bepakolhatsz és persze, maradj nyugodtan, élvezd a kertet, de nem tudod, mert tele van a ház velük és az életükkel. Nem érzed, hogy a tiéd lenne a ház, sőt egy betolakodónak érzed magad. Marha kínos volt, úgyhogy haza battyogtunk. A régi haza.

Na de mindennek eljön a napja 🙂 Unatkozni nyilván nem unatkoztunk az elmúlt héten. Volt még mit pakolni nekünk is, még ha a nagy része már dobozokban is csücsült a lakásban. Zolcs, Tamás és Zsuzsi azért el tudták kezdeni a munkát kedden. Esténként munka után amiben tudtam besegítettem, de mit mondjak, marhára vártam már, hogy végre én is szabin legyek és ne az irodában senyvedjek, hanem a házunkat alakítgathassam végre én is 🙂 Ez a nap is el jött.

Csütörtökön Zoli elhozta a furgont és indult a pakolás. Hát mit mondjak? Fullra pakoltuk. Annyira, hogy egy tűt nem lehetett volna már begyömöszölni. Gregor szerint nem volt túl eredményes a lomtalanításunk 😀 Most tele az egyik háló és tele a terasz bútorokkal, dobozokkal, zsákokkal. A ház pedig jelen pillanatban úgy áll, hogy egyik háló fullra kifestve, hajópadló felcsiszolva, két réteg lakkal már lekenve, ma még egyszer felcsiszoljuk és lekenjünk, holnaptól pakolható. Az ablak és ajtó körül a lambériát még pótolni kell, de az már ráér, egy szobát lakhatóvá kell tenni, met a cicákat is lassan hoznánk el.

A konyha kifestve, takarítani kell és pakolni. Azzal jó sok doboz megszűnne. Nappali és előszoba 80%-ban kész. Lerobbant szobánk még kartonozásra vár, utána lehet majd neki látni a festésnek, lakkozásnak és szerintem a nappali lakkozása lesz az utolsó. Ami persze még változhat. Mindig minden változik. Itt nem lehet előre tervet készíteni, mi hogy volna jó, mert úgyis kitalálunk valamit, hogy az úgy mégsem jó 🙂 Lényeg hogy alakulunk szépen lassan. Nagyon jó csinálni és látni, hogy szépül a kis mézeskalács házikó.

Itt van néhány kép z elmúlt napokról:

Itt még a régi otthonban a dobozok egy része.

…itt pedig egy másik része.

Egyik kisautós körünk Püspökszilágyra a motyóval. Rengeteg cuccot kivittünk így. Ha nem tesszük, egy furgonnal nem ússzuk meg a költözést.

Első termésünk 🙂

A megfáradt melós 😀

Ezt a kis épületet le fogjuk bontani. Már itt az 5 kg-s kalapács 😉

Ezek a képek az első olyan estén készültek, amikor már én is tevékenyen részt tudtam venni a munkában és a srácok is már szépen haladtak.

Így nézett ki a furgon jól megpakolva 🙂

Én meg már a parkettát lakkozom.

Gregorék megtalálták a műfenyőnket, szépen “elültették” és alá rakták nekünk a házavató ajándékokat. Sosem volt még júniusi karácsonyunk 😀

Aztán el jött az este is, amikor minden normális és fáradt munkás nyugovóra tér. Mi viszont kevéssé vagyunk normálisak, úgyhogy azért még elpusztítottunk egy fél tálca sört és egy kis pálinkát, csak hogy megkoronázzuk a napot, amikor elmondhatjuk, hogy valóban miénk ez a házikó 🙂

…aztán azért csak elfáradtunk végérvényesen. A házban aluszni nem akartunk a lakk miatt, elég volt addig szagolni, míg dolgozni kellett vele. De hát csak elférünk csöpp kis 33 nm-es teraszunkon 🙂 Íme 😀