Búcsú

Ma végleg búcsút intettem kis lakásomnak. Kicsit elsirattam, elbúcsúztam minden szobájától, minden sarkától. Ide születtem, majd itt váltam felnőtté. …már amennyire nálam ez lehetséges. Zoli nyilván kétségbe vonná az állításom, miszerint igenis felnőttem 🙂 A szembe szomszéd néni és bácsi (Laci bácsi és Gizi néni) születésemtől ismertek. Nagyon kedves idős pár. Tőlük is elbúcsúztam. És elbúcsúztam a lépcsőház talán egyetlen olyan lakójától, akit ugyan közelebbről nem ismertünk, de nagyon kedveltünk. A háztól nem búcsúztam el, hiszen édesapáék még ott laknak, sűrűn látott vendég leszek továbbra is 🙂 Egy pöttyet sír az egyik szemem. De a másik nagyon nevet 🙂 Jól döntöttünk. Érzem minden porcikámban. …amit a kerti munka jól megdolgoztatott 🙂 Meg látom Zolin, ami nélkül eddig létezni nem tudott, alig veszi elő. Marha lelkesen veti bele magát minden ház körüli munkába. Szóval folytassuk egy kissé vidámabb témával és lássuk, hogy fejlődget vidéki hajlékunk és életünk.

Hajlék: az sajna kicsit most stagnál. Gipszkartonos vette hatalmába és még nem ereszti. Ha ő végezne, ez lenne: festés, csiszolás, lakkozás, megint csiszolás, lakkozás, szoba berámol és végre össze rakhatnánk a csodálatos piris kanapét, amit úgy várok. …meg azt is, hogy elfetrenghessek rajta 😀 …már ha időm engedi. Egyelőre a blogot is csak sutyiban írom, mert már nagyon el vagyok maradva. Ja, konyha már van, már egy lecsót is sikerült kis családomnak megfőzni benne. Hovatovább, megérkezett az új sütő és főzőlap. Zoli beszerelte, de még csak egy melegszendóra futotta 😀

Kert: na az fejlődik. A málna csak úgy burjánzik, gyönyörűen érik rajta a gyümölcs, minden nap tudok róla egy keveset szüretelni. Isssteni finom, úgyhogy őszi questek közé tartozik a szaporítása. A veteményesben kikelt egy még tavalyról elhullajtott magból paradicsom. Az is burjánzik. Sőt, virágzásnak indult. Úgyhogy mégis csak lesz egy kis zöldség a kertben 🙂 Tegnap vettük egy sövény nyírót. Mert hogy a sövény sem bír magával növekedés tekintetében. De ez nem baj, mert legalább tudjuk, hogy egészséges, életre való. Nem vagyok meghatva a blekideki cuccokért, de ez a sövény nyíró remekelt. Nem úgy, mint a pötty kis fűnyíró, amit az előző tulajtól kölcsönöztünk. Őszintén sajnálom, ha ő minden fűnyírás alkalmával ezzel tötyögött végig ezen a hatalmas telken. Harmadáig jutottam, beesteledett és görcsöt kapott minden tagom. Nyilván ehhez hozzá járult a kábel állandó dobálgatása, ne menjek keresztül rajta és süljek ropogósra. Szóval mára is jutott egy újabb játékszer. Egy benzines, 1600 W-os önjáró fűnyíró. Nyilván mint ex panelproli, minden újdonságtól meg vagyok hatva, de ez tényleg fain. Húz maga után. Úgy belelkesedtem, hogy nem csak a kertet, de kívül a telek körül is taroltam. Imádom 😀 Ja és lett kerti csapom. Szóval nem csak én ügyeskedem. A mai projektek közé tartozik még, hogy nyár közepe ide vagy oda, egy apró veteményest csak összehoztam. Még ha csak fűszernövényekből is. Meg is öntöztem őket az új kerti csapról 🙂 És akkor térjünk is át Zoltánunk műalkotásaira.

Össze rakta a házi vízművet, szeret rá csapot és gőzerővel neki állt a leendő műhelyét helyre pofozni. Mert hogy lesz neki. Nem is akármilyen. Van már bele ilyen csiszoló meg olyan csiszoló meg amolyan csiszoló meg háromféle fűrész, meg nyolcféle ilyen-olyan kütyük (remélem, egyszer tudni fogom, mit mire kell használni, vagy legalább, hogy mi a neve 😀 ) Szóval lesz műhely. Most épp meszelődik. Hogy szép tiszta legyen és szép fehér. Mert mint pince, kicsit sötét és retkes. De szép lesz. És alig várja, hogy bepakolhasson és dolgozhasson. Én is, mert tervekkel igencsak tele vagyok 🙂

Készítettem pár képet, ne csak a duma legyen. A házról még nem, mert még mindig ugyanaz a kupi van bent, mint volt. Majd ha lesz érdembeli fejlődés 🙂