Lógok még egy bejegyzéssel. Címből kiderül, melyikkel 😀

Az úgy kezdődött, hogy megkívántam a füstöltkolbászt. De nem a boltit, hanem igazi házit. Felvetettem Zolinak meg Gáboréknak, mi lenne, ha vennék kolbásznak való húst és csinálnánk kolbászt. Gábor rögtön rákontrázott, hogy vegyünk meg közösem egy disznót és vágjuk le. Mivel Zolinak régi álma egy igazi disznóvágás, aminek ő is tevékenyen részese lehet, azt mondtuk “Ám legyen!”

Első nagy megfejtés, honnan vegyünk disznót? Hát honnan? Hát Gyomaendrődről Gábor sógorától. Mert az jó kaján él jó körülmények között, szép sertései vannak. Jó, legyen, jó lesz a gyomai coca. (Csak halkan jegyzem meg, innen az 210 km és 3 óra út. De tényleg csak halkan jegyzem meg!)

Következő megfejtés, hol ejtsük meg a vágást? És mikor? Abban állapodtunk meg, hogy mivel mi szeretnénk az oroszlánrészét megoldani, szúrják meg Gyomán, perzseljék és vágják akkora darabokra, hogy 2 személyautóban szállítható legyen. Onnan irány haza és minden egyéb feladat ránk vár kisfalunkban. Ja és legyen ez december 30-án, mert van csomó szabadnapunk és nem kell rohanni, mire újra munkába kell állnunk, ki is pihenjuk 🙂

Mártiék már előző nap (29-én) leutaztak. Mi csak másnap hajnalban indultunk. A disznónk már novemberben kijelöltetet. Úgy volt, mire vágjuk, eléri a 220-230 kg-t. Mire leértünk 310 lett. Na jó, maradhat 😀 Mire leértünk, már félbe volt vágva a jószág. Onnantól már gyorsan pörögtek az események. Ládákba pakoltuk a darabokat és már tele is volt coca darabokkal a Honda és a Mazda. Kicsit még rokonlátogattunk, aztán irány haza, mert meló van 😀

2-3 között értünk haza, kipakoltuk a husikat, Márti haza ugrott a drótosokért, mert hát az nem járja, hogy csak a mi vizsláink részüljenek a disznóvágás adta örömökből. Amíg a szőrösök úton voltak ide Gödről, addig én meg a két fiú neki álltunk szétkapni a husikat, begyújtottunk az üst alá, dobáltuk bele a hurkának valót, külön a kolbásznak valót és külön a frigóba menő husikat. Ja meg nyilván a tepertőnek valót 🙂 Első nap igazából addig jutottunk, hogy feldaraboltunk mindent és megabáltuk az abálni valót. Ezzel el is voltunk éjszakába nyúlóan.

Következő nap feladata volt a darálás, hurka, kolbász bekeverése, betöltése, töltöttkáposzta elkészítése, abálás, tepertő sütés és egy kis szilveszterezés. Hát… a szilveszter érdeklődés hiányában elmaradt 😀
Hajnali 2-ig tököltünk, koccintani kutyafuttában tudtunk, mivel a nagy üstben a tepertő sült, így a hurkát csak a konyhában a tűzhelyen tudtuk abálni, én a zsírszagtól már rosszul voltam, a fiúk a pálinkától vidámak, de összességében már össze estünk a fáradtságtól 🙂

Hát ésemlítsük már meg a kiskutyákat is, mert bizony részesei voltak eme nemes eseménynek, mint minden másnak is 🙂 Játszottak nagyokat, aludtak nagyokat, kaptak finom falatokat (tepertő ropogós bőre favotit), kaptak ajándékokat és időnként meg voltak szeretgetve. Főleg Márti által, mert hát ő a fő kutyaszeretgető 😀

Természetesen nem végeztünk 😀 Újév napjára maradt még két adag tepertőnek való, amivel akkor már tudtuk, hogy estig el leszünk és a takarítás, ami szintén erőt próbáló feladat volt. Mindenhol vastagon állt a zsír, konyhában is és a teraszon is. Hát nem unatkoztunk 🙂

Hogy milyen lett 3 napos disznóvágásunk “gyümölcse”? Azt kell mondja, elsőre nem is olyan rossz 🙂 A hurka kicsit sós lett, de nem ehetetlen, egyébként nagyon finom, nem száraz. A véreshurka, ami nekem favorit, príma lett. A füstöltkolbászon van még mit gyúrni, kicsit száraz lett, de egyébként finom. A töltöttkáposzta mennyei, tepertőből mennyie tepertőspogácsát készítettem, kutyák pedig boldogan ropogtatják a tepertő csontkeményre sült bőrét 🙂 Igazán nem panaszkodhatunk.

Mi a tanulság? NE VÁGJ 3 NAPIG DISZNÓT!!!!!! NE!!!!! Hülyeség. Annyi időt elszúrtunk hülyeségekre, felesleges köröket futottunk. Sokat tanultunk az esetből. Pl tudjuk, hogy nem csak Gyomán van jóféle sertés, nem kell a világ végére menni érte. Azt is tudjuk, hogy nem kell 4 eber egy disznó szállításához. Amíg a két fiú kocsikázik a cocával, a csajok előkészíthetik a terepet, lerendezhetik az ebeket és még egy pálinkát is beverhetnek, mire megérkezik a disznaj 😀 Valamit nem elég egy üst és üstház. Mert amíg abálunk, a tepertő nem sül meg a ládában. Márpedig annak is idő kell. De ez kellett ahhoz, hogy tudjuk, mit kell legközelebb másképp csinálni.

És hogy megérte-e? Anyagilag semmiképp 😀 Élményben? Utolérhetetlen. Bármennyire fárasztó volt és bármennyire van mit csiszolni a logisztikán, marha jót szórakoztunk. Magunkon, egymáson meg úgy egyáltalán.

Idén decemberben folyt. köv….. ….remélem 🙂