Sok minden történt az elmúlt két hétben. Mikor “nyilvánosságra került” , hogy vidékre költözünk és lelkendeztem, mennyire jó lesz majd nekünk, majd amikor esténként kiülök a kertbe a függőágyba olvasni… Az első, amit meg kaptam, hogy ugyan, nem lesz nekem időm olvasni. A másik, hogy nekünk, mint nagyvárosi gyerekeknek, milyen nehéz lesz megszokni az életet nemhogy vidéken, de ráadásul egy olyan picike kis faluban, mint Püspökszilágy, ahol összesen 2 kisbolt van és az is használhatatlan és a háziorvos is csak heti 2x rendel. Az első feltevésre az a nagy hírem, hogy bejött. Amióta kint vagyunk, egy betűt nem olvastam, nemhogy a kertbe kitespedve, de még lefekvés előtt az ágyamba sem. Ugyanis ájultan hullok be minden este 🙂 …a másik, hogy vannak szúnyogok. Akik senkit nem csípnek, csak engem, de engem nagyon. Valamint allergiás is vagyok a csípésükre, így gigantikus méretűre dagadnak a hólyagok és a viszketés az őrületbe kerget. Szúnyogriasztókat persze kiröhögik ezek a kis dögök. A csípéseik pedig a mindenféle kencéket. Úgyhogy antihisztaminon élek és kerülöm az esti kertben punnyadást 😀
A másik feltevésre pedig az a nagy hírem, hogy nem,nem volt nehéz megszokni az itteni életet. Nem zavar a csend és a nyugalom, nem zavar, hogy itt a legizgalmasabb dolog, amikor kiülsz a kertbe és nézed, ahogy nő a fű, szinte azonnal otthon éreztük magunkat. Mintha mindig is itt éltünk volna. Ez a ház, a kert, az egész falu és környéke maga a megtestesült otthon. Klisének hangzik, de a nyugalom szigete 🙂 Jó itt na 🙂

Na de akkor nézzük, hogy hol is tartunk, mert ez a blog nem arról szól, hogy csöpögős anekdotákat tolok elrettentésképp, hanem arról, hogy is alakul az itteni életünk, házunk, kertünk.
A két háló kb készen van. A szekrény viszont kevés lett, úgyhogy kellett még egy két ajtós részt rendelni. Elvileg másfél héten belül szállítják. Bődület, mi minden elfért abba a panelba. Itt meg 108 nm-en nem tudjuk, mit hova pakoljunk 😀 A másik háló többé kevésbé rendben van. Oda még egy íróasztal hiányzik, aztán rendben is van. A nappali. Hát igen. Itt még nem csiszoltunk és lakkoztunk hajópadlót. Sok volt hirtelen a nagy meló, úgyhogy ezt most pihentettük kicsit. Jövő hétvégén állunk neki. Azért az ülőgarnitúrát össze legóztam. Jót tesz a léleknek, ha le tudsz ülni valahova kényelmesen a házban. Könyvszekrény még nincs. Amíg a padló nincs rendbe hozva, nem is lesz. Úgyhogy itt is dobozok és zsákok tömkelege díszeleg még. De majd elmúlik, nem stresszelünk rajta túlzottan.
A konyha is szinte rendben van. Oda még az ebédlőbútor hiányzik, szerintem majd az is utolsó körös projekt. Egyelőre tök jól elvagyunk a teraszon kajálás szintjén.
A fürdőbe bekerültek a bútorok. Itt a radiátort kell még lecserélni.
Pince/ Zoli műhely kimeszelve, villanyszerelés kész, már a munkaasztalokat barkácsolja össze Zolcs mindenféle régi bútorelemekből. Leginkább a régi könyvszekrényünkből 🙂 A pince előtere még kupis, de majd az is szépen ki lesz meszelve, felpolcolva. A terasz alja egyelőre szemét, sitt és fűnyíró tároló. Ha majd mindennel megleszünk, amit erre az évre beterveztünk, hozatunk egy konténert és kitakarítjuk a fűnyíró lakosztályát 🙂
A kert folyamatosan változik. Pl hetek óta esik minden hétvégén. Ami jó, mert nem kell locsolni, mert sokkal szebb tőle a kert, de eshetne hétköznap is hétvége helyett, mert esőben nem tudok füvet nyírni, sövényt nyírni stb. De való igaz, most kicsattan a friss zöld színtől a kert. Baromi szép. ….és dzsungeles 😀 A málna le érett. Sajna. Nagyon szeretem és tényleg 2 hét alatt el is tűnt az érett gyümölcs. A szilva a héten érett be. Le is szedtük. Egy része ment a frigóba gombócnak, nagyobb része a hordóba cefrének. Sajnos nem lett olyan sok, mint amire számítottam. Jelen állás szerint épp csak lesz egy kis kóstoló az ünnepekre. Van még egy szilvafánk, ami telis-tele van gyümölccsel, de az a fa meg beteg. Nem nagyon érik rajta a gyümölcs és már féléretten hullik is le. Meglátjuk, arról tudunk-e valamit megmenteni. A szőlő csak úgy burjánzik. Gyönyörű és rengeteg termése van. Állítólag finom is, majd kiderül. Rengeteg madár van a környéken, úgyhogy madárhálóval már felkészültünk. Nem eszünk velük versenyt, akarom az egész szőlőtermést. 😀 Az elhullott paradicsomból nőtt tövek már ijesztő méreteket öltenek. Tele virággal és terméssel. Nem győzöm karóval körbe tűzgélni és kikötni. Nekem amúgy bejön ez a vadon nőtt pari. Csak marha sűrű. A koktélpari, amit úgy kaptam tövet, amióta kiültettem a kertbe, egészen észhez tért. Már volt is rajta egy féli érett termés, amit a mókusok le is zabáltak. Ha szilva már nincs, jó lesz nekik az is. Azért egy kicsit morcos vagyok. Édesapáék is hoztak néhány tő koktélpari palántát. Egész kis satnya, véknya tövek voltak. De úgy látszik, a paradicsom szereti ezt a kezelhetetlen agyagos “beton” földet. Vastagodik a száruk és ahhoz képest, ahogy el voltak satnyulva, nyúlva, annyira kezdenek észhez térni. Meg látjuk, mi lesz belőlük.
Ja és ültettem két sor főzőhagymát. Még egy hét és el kéne kezdenem látni, hogy bújnak elő.

Egyébként minden reggelemet azzal kezdem, hogy megmosdok és kimegyek a kertbe körül nézni. Hétköznap is munkába indulás előtt. Kert nélkül nem kezdődik egy napom sem 🙂

Zolinak ugyanekkora lelkesedéssel jár a műhelye szépítgetése. Remélem, hamarosan készen lesz és ideje is lesz dolgozgatni benne. Tele vagyok tervekkel, miket kell majd csinálnia 😀 Valamint a blog is vár már az alkotásaira.