Második kutya átka, hogy szegényke nem kap annyi fogyelmet, mint az első. Az érkezése nem jár olyan izgalommal, mint az elsőnek. De semmivel sem szeretjük kevésbé, semmivel sem értéktelenebb számunkra. Így bőségesen itt az ideje, hogy róla is szülessen egy bejegyzés. Egy bőséges bejegyzés sok-sok fotóval 🙂

Kezdjük az érkezésével. Eredetileg Bodza kölyköt szerettünk volna második kutyusnak megtartani. Aztán jött a kérdés, hogy nem tartanánk-e meg Bátor kutya fedezéséből ezt az első választású Ipoly kölyköt tenyésztési szerződéssel. Zoli viszonylag gyorsan döntött. Bennem ott volt a rossz érzés, hogy akkor nem tartunk meg Bodza kölyköt. De néhány hét alatt túltettem magam rajta. Hát akkor jöjjön ez a gyerek, nincs veszíteni valónk 🙂

2018.07.01-n jött a világra Szegeden a jó hírű Tiszatáji-vadász kennelben Bájos és Bátor kölykeként. Kaptunk róla pár cuki képet. A bal oldali Ipoly 🙂

Terv szerint augusztus 24-én délután indultunk volna érte Szegedre. Csütörtök este 10-korén elmentem lefekvéshez készülődni, bevettem a fürdőt és hűs zuhany alatt már azon gondolkodtam, milyen is lesz másnap az első találkozás a kis csivasszal 🙂 Majd iszonyú Bodza ugatásra lettem figyelmes. Már ki akartm szólni Zolinak, hogy hallgattassa el, mert este van, ne tőlelegyen hangos a falu. Majd kiderült, miért volt oly izgatott az én kiskutyám. Dörömbölés a fürdő ajtón. Katika törölközőt tekert magára majd ajtót nyitott. Hát a “főnökasszony” ott állt vele szembe egy pötty kis kutyával. Első kérdésem majdnem az volt, hogy “Ez meg ki?”. Majd leesett. Ő Ipoly. A mi újdonsült kutyakölykünk. 🙂

Szóval ott álltam egy szál törölközőben, a következő pillanatban egy kiskutyával a kezemben és nem nagyon jutottam szóhoz. Felöltöztem, alá írtuk a szerződést, Ágiék jót szórakoztak rajtam, majd haza indultak 🙂 Szóval úgy döntöttek, meglepi lesz a kiskutya. Lemennek Szegedre, elhozzák a kis blökit és Katikát meglepik 🙂 Zoli nyilván tudott róla 😀

Így utazott haza Ipi Szegedről:

Itt az első este, amikor megérkezett 🙂

Igazság szerint napokig nem tértem magamhoz 🙂  …Bodza sem 😀 Neki ez volt a véleménye az egészről (Az őszinte hiszti 😀 ) :

És akkor nézzünk pár fotót az első napjairól. Nyilván szinte azonnal meglátogattuk apuékat a kis jövevénnyel, vödörben utazott 🙂

Az első sétánk:

Első ismerkedés Petykóval (Kittyke nem cimbizett):

Első ismerkedés Enéhvel 😀

…a jófej nagynénivel 😀

Anya munkahelyével:

A kerttel:

Nyaralta gyerkőcökkel:

Dunára is levittük, viszonylag hamar megismerkedett a vízzel. Nem kérdezett, úszott. Cuki 🙂

Annak az ideje is eljött, hogy együtt aludhat Bodzával:

Hannát már piciként is nagyon szerette <3

…és 3 hónaposan nyaralni is eljött velünk Erzséberte 🙂

 

A zsiráf giga nagy cimbi lett 🙂

Így telt az ő babakora és ismerkedése a nagyvilággal. De voltak sokkal nagyobb ismerkedései. Pl a vaddal. Mindent hoz mindenhonnan. 11 hetesen elvittem vadászkutya suliba, csak hogy lássam, mire képes ösztönből. A kacsa nagyobb volt, mint ő maga, de bizony felvette és nem kérdezett, hozta.

Mikor Zoli készült ŐTV-re Bodzával, egy alkalommal elvittük Ipolyt is, mikor vízre gyakoroltak, 3 hónapos lehetett. Volt puska, kacsa, minden ami kell. Sörétesre immunis, tök süket 😀 Bodza gyakorlása után dobáltunk be a vízbe kacsát, lássuk, oda is be megy-e érte. Nem kérdezett, ment és hozta. Annyira, hogy a végére úgy elfáradt, hogy egyema kis szívét, bement a kacsáért, megfogta, indult volna kifele, de már nem tudott. De a kacsát el nem engedte. Kapálózott és süllyedt. Amikor már csak az orra hegye látszott ki, meg a kacsa, Zoli kirámolta a zsebeit és ugrott. El kellett venni tőle a kacsát, hogy ki tudjon úszni, ő magától nm engedte, akkor sem, ha elsüllyed. Ez ijesztő volt, de elmondhatatlan öröm, hogy pötty kiskutyánk micsoda ösztönökkel rendelkezik. Egészen elképesztő.

…és hamár megemlítettem az ŐTV-t, kitérnék rá. Zoli fél év alatt alapvizsgáztatta Bodzát, csinálta meg vele a VAV-ot és ŐTV-t. Bodza volt a legfiatalabb ŐTV-s a maga 22 hónapjával. Igaz, hogy csak 3. díjban végeztek, de meglett és a legszebb vizi munkát mutatta be a mi kiskutyánk a vizsgán. Nagyon büszkék vagyunk rá, sok munkájuk volt ebben Zolival 🙂

Ipolyka meg cseperedett, növögetett. Megkezdődött a vadászidény, Zoli sokat ment Bodzával. Aztán decemberben mi is meglátogattunk egy et Ipivel. Ugyan pórázon, de végig nyomtuk. Atán januárban póráz nélkül néztük meg, mit csinál a kiskutya egy kereső vadászaton. Hát, nagyon semmit. Bandázott a többiekkel 😀 Aztán a második olyan vadászatunkon, ahol szabadon volt engedve, megtört a jég. 15-20 perc után levált a többi kutyáról és elkezdett keresni. végig hátszélbn mentünk. Ő előre szaladt, vissza fordult, elkapta a szagot, vissza rongyolt és kihajtott egy fácán tyúkot  susnyából. Ettől nagyon felpörgött. Aztán két lőtt madarat is hozott nekem. Elképesztő volt. Úgy dobogott a szívem azizgatottságtól és boldogságtól, hogy majd kiugrott a helyéről 😀 Hát et művelte az én alig 7 hónapos kiskutyám 🙂

És hogy milyen együtt élni vele? Igazán szuper. Bodzához mértenés könnyebb, szófogadóbb kiskutya. Vele nem kell meccselni, teszi a dolgát, teszi, amit kérünk. Imádja Zoli használt zoknijait. Fejjel bele ugrik a szennyestartóba, addig túr, míg nem talál egy apazoknit és a világ legnagyobb boldogságával és büszkeségével hozza. Soha semmit nem szed szét. Miatta Zokni még nem került kukába. És ő mindig boldog. Bolond boldog 🙂 Leül eléd, fel néz rád és sugárzik a boldogságtól 🙂 Hát ilyen vele az élet. Boldog és vidám. Imádja Bodzikát. Nélküle nem élet az élet. …meg a zokni nélkül sem 😀