2017 legnagyobb projektje a telket körbevevő kerítés elkészítése volt. Mivel hosszú szakaszról volt szó, ezért főként anyagi okokból egy egyszerűbb, de azért esztétikus megoldás lett. Sima betonlábazat zsalukőből, plusz zöld színű pontheggesztett háló szintén zöld vasoszlopokkal. Viszont a telek elején egy szakaszt kihagytunk, hiszen ide azért látványosabb kerítés volt kilátásban, és kocsibeállót is szerettünk volna.

Elképzelések, tervezés

Elég konkrét képünk volt arról, hogy mit is szeretnénk: Kőből készült kerítés (lábazat+oszlopok), az oszlopok közé pedig szélezetlen akácdeszkák függőlegesen. Mindenképp kellett egy kiskapu, illetve egy nagykapu a kocsiknak a beállóhoz. Ez utóbbival meggyűlt a bajunk, mivel tolókapuban gondolkodtunk, de alig van hely a telek elején. Értelemszerűen kétautós beálló lesz, ehhez kellett volna egy értelmes méretű kapu, de teljes szélességében nem fért volna el, ezért el kellett kezdeni sakkozni a megoldási lehetőségek között. 11 méter szélességre kellett volna bezsúfolni a minimum 5,5 méteres kapunyílást, a motort, egy oszlopot, szóval éppenhogy, de csak nem fér el az egyszerű módon. Több lehetőség is lett volna a probléma megoldására: Szekciónált tolókapu (5,5 méteres nyíláshoz elég neki kb 3 méter hely a másik oldalon), vagy két darab kétszárnyú kapu, esetleg egyautós kapu és forgolódós beállás, de végül úgy döntöttünk, hogy kb. 5,3 méteres kapunyílás lesz, és majd az én autómmal picit manőverezni kell a beállásnál.

Ezután el tudtam kezdeni a tervezést, szokásos módon AutoCAD-ben összeraktam, hogy kb. hogy is nézne ki a dolog:

A terveink szerint a faszerkezetet illetve a két kaput szaki csinálta volna, beszéltem is vele, sok segítséget kaptunk tőle is a tervezés folyamán. A mi részünk a régi kerítés bontása, alap kiásás, alap betonozás, zsalukő kerítés építése, burkolás, térkövezés. A fedés már az elején látszott, hogy nem fog beleférni a pénzügyi keretbe, úgyhogy csak az oszloptartó konzolokat betonozzuk le a mostani körben.

Eredetileg zsalukő+Delap burkolást terveztünk a kőműves résznek, hogy ugyanolyan legyen, mint a ház lábazata. Azonban késöbb rájöttünk, hogy vannak kész kerítésépítő elemek, amik szintén tudnak jól kinézni és sokkal egyszerűbb és gyorsabb velük a munka. Illetve a létezéséről tudtam ezeknek, csak az ára miatt vetettem el őket mindig. Viszont kiderült, hogy van azért jó áron is ebből, ráadásul egy akciót is kifogtunk, úgyhogy a kő részek Semmelrock Rivago Bézs színűek lettek. Valami ilyesmi mint a jobb oldalon:

Persze mire ezt kitaláltuk, már kicsit késő volt, úgyhogy indult az eszetlen hajtóvadászat építőanyag iránt. Annyira nagy a kereslet, hogy raktárkészlet nem is igazán van, mert mindent elvisznek azonnal. Szerencsére Gábor barátunk utána tudott nézni, hogy melyik típusból és színből van raktáron, így rendeltünk végül Mokka színűt. Azonban annak ellenére, hogy van készleten, a gyártó rendelés után közölt egy kb. 4-5 hetes szállítási időt. Nem jó hír, de ez van. Aztán másnap valami dolgom volt a Bauhausban, ahol a térkő miatt kimentem a kinti részlegbe, ahol hegyekben állt a Rivago Bézs kő. Majd megütött a guta… 😀 Az egy dolog, hogy itt tényleg készleten van, de még a színe is jobb. (A mokka szín kompromisszum lett volna, igazából a Bézs volt a fő elképzelés). Bauhausra egyébként a keresésnél azért nem gondoltam, mert nagyon sok minden jóval drágább itt, mint a megfelelő szakkereskedésben. De ez speciel úgy néz ki, hogy egyenáras, mindenhol ugyanannyiért árulják. Ja és itt valamiért nem Rivago néven árulják, hanem valami saját “Rivatto” név alatt fut. Érthetetlen… Mindenesetre beszéltem Gáborral, és sikerült végül visszamondani a rendelést, a Bauhaus pedig pár napon belül szállította is az anyagot.

A másik komolyabb probléma az volt, hogy a térkövünk kifutott, nem gyártják már többet, úgyhogy valami mást kellett találni. Persze itt is a szállítási határidő a fő probléma, de mivel a térkövezés már egy legutolsó fázis, ezért gondoltuk, hogy legrosszabb esetben is azt majd megcsináljuk amikor megjön, minden mást meg előkészítünk neki addig. Úgyhogy a térkő elég rendesen parkolópályára került…

Aztán végre érdemi munka is kezdődhetett, április 15-én a rombolással indultam neki a projektnek. A mostani kerítést megszüntettem, az anyagából (és a szembeszomszéd Palitól kölcsönkapott oszlopokból) ideiglenes kerítést építettem, merthát mégiscsak másfél-két hónapig nem lesz kerítésünk. Az ideiglenes kerítésbe beépítésre kerültek a lilaakác benőtt ágai is 😀

A következő művelet április 19. csütörtök, ekkorra jött a bobcat, hogy a korábbi kerítés alapját kibontsa, az újnak pedig megássa az alapját, valamint a ház elötti járdát is felszedje. Meg persze némi szokásos tereprendezés, egyengetés.

Következő körben némi építőanyag érkezett: Természetesen kell egy csomó cement (bár most próbáltam nem túlvásárolni belőle), illetve egy jó adag vas is kerül a kerítésbe. Valamint “K” szegélyköveket is vettem, mert ahol fel fogunk állni a kocsikkal, ott jelenleg normál útszegélykő van, ezt kell cserélni erre a rézsűs K szegélyre.

Nem sokkal ezután hozta meg a Bauhaus a kerítésköveket.

Ezután már elkezdtem dolgozni is valamin (már ami nem tervezés/beszerzés). A kiskapunál el kellett bontani a járdából egy részt, mert itt a fal mellett lesz egy új oszlop, ez fogja tartani az új kiskaput (megfordítom a nyitásirányát). Először megpróbáltam szétvésni a jól bevált fúrókalapáccsal, időnként megtámogatva a nagyflexszel. Hát nem voltam túl sikeres 😀 Célgépet kellett bérelni, úgyhogy siettem is érte gyorsan a Bauhausba. Komoly masinát sikerült szerezni, bár a vésőfej már “kicsit” el volt koptatva, azóta már találtam is jobb bérlési helyet ilyen céllal. Ezeken a fotókon egyébként látszik még a régi oszlopa is a kiskapunak, ez késöbb került elbontásra, sajnos a bobcat ezt nem tudta kiszedni, mert akkor feltépte volna vele együtt a fél járdát. Úgyhogy ezt flexszel és ezzel a nagy vésőgéppel szedtem ki innen. Meg egy jó adag vérrel és verejtékkel… 😀

Következett a vas szerelése, itt a házak alapjához hasonlóan kengyeleztem a vasakat. Először a satuban hajtogattam méretre őket, de ez igen nagy szívásnak bizonyult. Ráadásul a mérete se lett jó.
Úgyhogy Bubesztől sikerült kölcsönkérnem betonvas hajlítót. A 10-es vasnál azért ennek is neki kell feküdni rendesen, de még mindig lényegesen jobb, mint a satuval viccelődni. Mindenesetre azért itt is bőven megvolt a tanulókör, hiszen ilyet eddig nem csináltam. De mostmár legalább ezt is tudom 🙂

Következő körben a kábelek gégecsöveit kellett behúzni. Szép mennyiségben kellett belőlük, kaputelefon, ajtónyitó, elektromos tolókapu, villogó, infrasorompó, sínfűtés, kocsibeállóhoz fix áram. Szóval volt mit húzni, de szerencsére vettem bőven ebből a csinos magenta színű gégecsőből 😀 Legtöbb esetben elég volt sima behúzószalaggal behúzni a kábelt a gégecsőbe, viszont a leghosszabbnál ez kevés volt, így egy jó tippet végre a gyakorlatban is kipróbálhattam: Egy spárgára papírzsepi gombócot rögzítettem, bedugtam a cső egyik végén, a másikon pedig porszívóval megszívtam. Pikk-pakk átment a 20 méteres csövön 😀

Az ilyen nagy munkáknál az egyik komolyabb problémám, hogy nagyon sok munka után jelentkezik csak némi szemmel látható eredmény. Ezért szoktam ilyenkor néha az “élményért” dolgozni. Ebben az esetben pl. összeraktam a kövekből egy bemutató verziót, hogy lássam, hogy hogyan is fog kinézni. Hát így:

Azóta persze már vicces ránézni erre a képre, a végleges méretekhez képest ez olyan kis aranyos 😀

Időközben kellett még festeni néhány vasat: Kiskapu tartóoszlopa, tolókapu támasztóoszlopa illetve a kerítéspaneleket tartó keresztvasak (illetve azokhoz való fülek). Ez a szürke csak az alapozó, a végleges színe sötétbarna.

 

Ezután indulhatott a betonozás. Elöl 50 centi széles az alap (mert itt ezen a betonsávon fut a tolókapu is), mindenhol máshol 30 (ez a legkisebb kanál a bobcatre). Mélysége pedig 80 centi. Szóval azért ismét kellett keverni betont bőségesen. Elöl nem volt olyan bonyolult a dolog, de oldalt azért küzdöttem, hogy szépen legyen kizsaluzva az alap. De szerencsére a sok szenvedés nem volt hiábavaló, mert sikerült olyan jó alapot csinálni, hogy alig kellett ékelni a köveket, még oldalt a lépcsőknél sem. Ezzel együtt elöl a két vasoszlop is bekerült a helyére. A kiskapuét hozzáfogattam egy csavarral a falhoz is, a tolókapu támasztóját csak a beton tartja, de az elég tisztességesen.

Aztán kitaláltuk, hogy kellene még egy csap a kertbe, valahova a kocsibeálló mögé. Merthát így bográcsozásnál nem kellene berohangálni vízért állandóan, és ez mennyire praktikus lenne. Úgyhogy még mielött folytathattuk volna a betonozást, beszereztem a hozzávalókat egy új kerti csaphoz: Némi KPE cső, raklap szerelvény, vízóraakna, kakasos csap (természetesen 😀 )
Ez itt az előzetes verzió, a csap felöli oldal csak késöbb kerül kiépítésre, itt most az volt a lényeg, hogy a KPE csövet le lehessen rakni, hogy aztán folytatódhasson a betonozás.

 

Szóval ott járunk most, hogy a sávalap szépen elkészült elöl és oldalt (a kocsibeálló két oldala még nem). Úgyhogy most jönne az, hogy elkezdhetem rakni a kerítést. Viszont itt ismét jött egy olyan munkafázis, amit részben azért iktattam be, hogy gyorsan legyen valami látyványos, ami kicsit elhozza a “még akár valami is lehet belőle” érzést. 😀 Úgyhogy kiraktam a végleges kerítést elöl és oldalt is, de betonozás nélkül. Ennek egyébként többek között az is volt az értelme, hogy láttam, hogy hogyan fognak elférni a kövek és sikerült megbizonyosodni róla, hogy nem kell vágni egy kőből sem (legalábbis látható részen, a legalsó sorban van vágás, de az takarva lesz). Szóval kiraktam a kerítést, aztán elbontottam, és leraktunk egy vízszigetelést alá. Némi kellősítő és bitumenes lemez. Aztán tényleg jöhetett a kövek betonozása. Eljátszottunk vele pár napig, de a végeredményt látva azt mondhatjuk, hogy megérte, nagyon tetszett a felépített kerítés. És ráadásul itt jött el az a pillanat, amikor le tudtam adni a rendelést a kapukra és a deszkázásra is, mivel már minden lényeges dolog a helyén volt, betonozva, úgyhogy lehetett mérni a végleges méreteket. Kb. 3 hetes határidőt kaptunk erre, hát tűkön ülve vártuk… 🙂

Na persze azt azért nem mondhatom, hogy unatkoztam volna amíg a deszkákat vártuk. Először is jöhetett ismét a kevésbé izgalmas rész, alapbetonozás. A kocsibeálló oldala és hátulja.

Majd ismét bontókalapácsot béreltem, de mostmár az újdonsült kedvenc váci barkácsboltból, ahol nemcsak hogy volt hegye a vésőszárnak, de még lapos vésőt is kaptam hozzá. Úgyhogy Gregorral közösen kibontottuk a régi szegélyköveket, majd másnap nekiálltam bebetonozni az új K szegélyköveket. Ezt a műveletet először elég csúnyán elmosta az eső:

Miután az eső a betonozást kicsit parkolópályára tette, jöhetett némi villanyszerelés, ez legalább megintcsak valami érdekesebb dolog (nekem…) Végre megvolt minden amit bele kellett zsúfolnom a kis szürke dobozba az oszlop aljában, úgyhogy legörnyedtem elé ebben a kellemes párás-vizes időben és nekiálltam kötögetni. Szerencsére megkönnyítettem a munkámat azzal, hogy előre megterveztem, hogy mit is kell itt csinálni, meg ezt az ábrát beragasztottam a dobozba is laminálva, gondolva a késöbbi magamra. Ez egyébként csak a szürke doboz rajza, a motornál található dolgok persze nem szerepelnek rajta. Ott foglal még helyet egy Nold Open eszköz, ezzel lehet majd nyitni a kapukat, ráadásul egy magyar cég gyártja, reméljük beválik hosszútávon 🙂

Ezután folytattam a felhajtót, befejeztem a szegélykövek lerakását, kizsaluztam az oldalát majd lebetonoztam ezt a területet, így már végre lesz hol felállni a kapuhoz. Sajnos a szegélykövek lerakása után lett szembetűnő, hogy mennyire gyűrött és nyomvályús az aszfalt, úgyhogy néhány centi szélességben azt is felvágtam és újrabetonoztam.

Aztán hétvégére Kati kiscsaládja látogatott meg minket, miután látták hogy mennyi még a teendő, gondolták jönnek segíteni. Hatékony is volt ez a két nap. Amíg a lányok a kertet rakták kicsit rendbe (pl. befejezték a “kilátásgátló” telepítését a szomszéd felé), addig mi a betonkeverőt támasztottuk. Így sikerült elkészülnünk a támfalakkal, zsalukőből építettük, a tetején egy pár centis betonréteggel, amivel kihúztam szép vízszintesre (már amennyire tőlem telt).

Közben rendezkedtem is kicsit, egy helyre gyűjtöttem a megmaradt építőanyagokat és kipakoltam a tavalyi maradék térkövet is. Sajnos a bobcat körberakta földdel amikor az alapot ásta, úgyhogy jó móka volt.

Következett az esővíz-elvezetés kialakítása: Az egész kocsibeálló hátrafelé lejt, úgyhogy lent keresztben végig folyóka fut. A két szélére pedig került egy-egy esővíz-bekötő csatlakozás, ide jöhet majd a leendő tetőről az eresz lefolyócsöve. Ezzel pedig végre elhárult minden akadály a föld egyengetése elöl. Először ásóval nagyjából elterítettem egyenletesre a földet, aztán betapostam amennyire tudtam, majd végigsétáltam rajta egy döngölőbékával. Utána pedig folytatódhatott az esővízelvezetés projekt. Készült egy mini betonsáv a folyókák alá, amibe pedig még frissiben belekalapáltam a folyókákat.

Ezután kis pihi következett, nem álltam már neki semmi komolynak. Majd elérhezett a várva-várt nap, meghozták a kerítést! Az időpont csúszogatott egy kicsit mindig, nyílván ők is teljesen el voltak havazva, de aztán sikerült lefixálni egy napot, amikor végül meghozták az anyagot. Hát már az utánfutón is nagyon tetszett, a színe nagyon bejött, pedig a válogatással nem sokat vacakoltunk, nagyjából egyből elfogadtuk, amit javasoltak.
Érkezés után egyből neki is estek a munkának és egy nap alatt össze is raktak szépen mindent. Azthiszem hogy itt már felesleges írkálás helyett beszéljenek a képek/videók:

Persze a munka még korántsem ért véget, most jön még a régi járda felbontása, kocsibeálló és járda térkövezése. Valamint a kocsibeálló mögött lesz még egy sáv, itt lesz a tüzifa, agility akadályok, meg még ki tudja mi. Ezek még most nyári projektek. De már így is akkora az előrelépés, hogy most egy kicsit hátradőlhetünk elégedettségünkben 🙂 Illetve egyelőre még szokjuk, hogy nincs már az a hülye ideiglenes kerítés ami olyan picire összenyomta a telek elejét 🙂