Nos, ezt is megértük, kerítés! Úgy gondoltuk, hogy senki nem akarta, hogy elkészüljünk vele, nagyon nehezen indult a dolog.

Előkészületek

A tervezésről már írtam korábban, így azt nem ismételném. A terv alapján sikerült berendelni az alapanyagokat. Sajnos a kerítés szállítója folyamatosan szivatott, variált, nem tudta leszállítani időben a kért mennyiséget, ráadásul amikor megkérdeztem, hogy mikorra jön a hiányzó anyag, még akkor is csak makogott. Megígérték, hogy hét elején kapják az árut, hét közepén szállítják nekünk a maradékot. Mondtam, hogy az kellene is, mert hétvégére van szervezve az építkezés. Dehát csak nem sikerült megoldaniuk. Végül Nagytarcsán sikerült hasonló rendszerű kerítést forgalmazó céget találni, náluk azonnal raktárkészletről sikerült pótolni a hiányt. Szóval a kerítés, oszlopok és kapuk nagy nehezen megérkeztek. Egyébként nagyon jó, pontheggesztett tekercses háló, drótfonatos kapuk, mindez zöldre színezve. Összesen három kapu lesz: egy nagy oldalt, hátul, 3,6 méteres, ezen tud bejönni munkagép, ha szükség lenne rá a jövőben. Egy kiskapu a ház mellett hátul, mivel a kerítést nem húzzuk végig a ház mellett a telek elejéig, viszont jó lenne a ház oldalához is hozzáférni. A harmadik kapu szintén személykapu, ez pedig a hátsó kerítésre megy, hogy ki tudjunk menni a tóhoz/mocsárhoz ha esetleg késöbb kedvünk tartaná. Főleg hogy itt el is túrtuk a földet, így akár használni is fogjuk tudni ezt a részt.

Az egyéb alapanyagok beszerzése se volt zökkenőmentes, bár azért lényegsen egyszerűbbnek bizonyult. Zsalukő tekintetében viszonylag fix elképzelésem volt, hogy Leierből szeretném építeni a kerítést, elvileg lényegesen jobban kezelhető, mint a normál váci, tartósabb, pontosabb. De a beszerzése nem volt egyszerű, a legtöbb helyen nem tartják. Végül mégis sikerült beszerezni. A cement, sóder és vas sima ügy volt, ezeket szerencsére gyorsan ki is hozták. Brutális mennyiség megy bele a kerítésbe, összesen 24 m3 sóder, kb. 5,5 tonna cement, 350 zsalukő. Ez olyan 50 tonna összesen, úgyhogy ez a kerítés egy ideig biztos nem megy sehova 🙂 Már az a daru is brutális volt, ami kihozta a beton alapanyagot. Persze lehet hogy csak nekem, városi gyereknek… 🙂

Szintén az előkészülethez tartozik az alapásás, ehhez a jól bevált bobcatesünket hívtuk segítségül. Kézzel tökéletesen esélytelenek lettünk volna, így pedig megvolt kb. egy nap alatt. Igaz hogy két részben, de legalább jutott idő némi tereprendezésre is.

A munka

Szóval eddig még egész jó lett volna, csak a kerítés volt ami nagyobb fejtörést okozott. Kezdtem kicsit elbizonytalanodni a saját szakértelmemben, meg Gregoréknál sikerült egy jó kőművessel dolgozni, úgyhogy gondoltam áthívom hozzánk is, nézze meg mit gondol, illetve segítsen is. Maszekban elvállalta volna, egy csütörtök-pénteki eröltetett menet keretében, ő pedig szabit vett volna ki arra a napra. Az volt a meglátása, hogy ezt kézi betonkeverővel nem igazán lehet megcsinálni (legalábbis nem embernek való), úgyhogy a javaslatára maradtunk annál a verziónál, hogy bobcat keveri és önti a betont. Így elvileg egy nap alatt meglett volna az alap és az első sor zsalukő. Egészen álomszerűen hangzott, de nyilván keresztbehúzták azt a tervet. Kedden hív a kőműves: Nem kapott szabit. Óóóó, hogyaza… Na akkor most mi legyen… Egyedül nem bírtuk volna a tempót a bobcattel, úgyhogy az úgy nem gazdaságos, meg péntekre amúgy is szar időt mondtak. Úgyhogy egy hirtelen döntés keretében még aznap el is kezdtük a munkát. Gregort és Zsuzsit riasztottam, jöttek is harcra készen, mi pedig nekiálltunk a munkának. Az volt a terv, hogy csinálunk egy “próba” napot, meglátjuk tényleg belehalunk-e, és ha nem, akkor visszamondom a bobcatet. Túléltük, úgyhogy le is fújtam a gépet. Meglepően haladósra sikerült a munka, és szerencsére nagyon látványos is, így mindig van motiváció. Egészen egyenesre sikerült, az az egy baj van, hogy sok kis egyenesből tevődik össze a kerítés egy hosszú helyett 🙂 De persze ez legyen a legnagyobb bajunk.
A csajok hősiesen keverték a betont napestig, mi pedig a kerítés mellett dolgoztunk. Néha a szomszéd is átjött megnézni, hogy mi készül, meg is dícsért, hogy milyen jól haladunk. Szombati napon Kati apukája is eljött segíteni, nála kitartásban és tapasztalatban nincs hiány, illetve Szilviék is átjöttek, bevállalta hogy hozza a kutyájukat, Happyt, hadd fárassza Bodzát (aki egyébként szintén nagyon jól viselte, hogy egy hétig nem ő volt a figyelem középpontjában), közben pedig főz egy jó bográcsost. Jól is jött, jó étvággyal ette a gulyást a megfáradt csapat. Ebéd után pedig beállt ő is dolgozni, így Benivel ketten ők is szépen végignyomták a napot. Kellett is, jól megtoltuk így estére sikerült elkészülni az alap+első sor zsalukővel. Nagy mérföldkő volt ez, utána már csak a maradék második sor zsalukövet kellett felrakosgatni, meg alá a vasakat bevágni. Ez könnyebb feladat volt, cserébe el is húztuk pár napig. Kellett még sóderre is várni hozzá (meg ha már rendeltem sódert, akkor megrendeltem a járdához is a ház mögé, de erről majd késöbb…). De végül sikerült megrakni a második sort is zsalukővel, így Gregorék ismét riadóztatva lettek, majd néhány óra alatt feltöltöttük ezt is betonnal, illetve a nagy és az egyik kiskapu alá a “küszöb” is elkészült. A másik kiskapu alatti részt majd a hátsó járdával együtt fogjuk megcsinálni, ezért ez egyelőre kimaradt. Aznap este olyan vihar jött, hogy féltünk kicsit, hogy kimossa a cementet a friss betonból, de szerencsére egész jól bírta a takargatás. Ezután az újabb háló feszítéssel várni kellett még egy napot. Egyébként nagyon nehéz volt megállni, hogy ne tegyük fel korábban a hálót az oszlopokra, vagy ne akasszuk fel a kapukat. Nagyon jó lett volna látni már korábban, ahogy valami teljesen készre összeáll, de muszáj voltunk várni a beton száradására. Szóval miután nagy nehezen kivártuk ezt a napot, felraktunk egy újabb szakaszt a hálóból, ez egy 24 méteres szakasz végig egy magasságban, úgyhogy ide egy teljes tekercset kellett egyben befeszíteni. Kicsit macera volt ekkora tekerccsel dolgozni, de azért annyira nem vészes. Aztán maradt még az oldalsó kerítés, nagy nehezen ezt is sikerült befejezni, de azért a lelkesedés érezhetően csökkent a végére és egyre tovább tartott minden 🙂 De a lényeg, hogy elkészült, a négylábúak pedig mostantól önfeledten szaladgálhatnak a kertben. Egy megoldandó dolog maradt még, ez pedig a kapuoszlopok összehúzása, mivel a kerítésfeszítés során ezek elhúzódtak kicsit, ezért a zárnyelvek már pont nem érnek be a helyükre. Ezt valószínűleg sima kerítésfeszítővel fogjuk megoldani az oszlopok legtetejénél. Illetve a ház mögötti járdát még ki kell betonozni, de utána a komolyabb projektekkel idénre végeztünk.

Remélem nem lett túl csapongó az írás, de annyi minden történt, hogy nehéz lett volna szépen sorban összeszedni mindent. Ezúton is mégegyszer nagy köszönet a segítségért mindenkinek, aki ott volt! Végezetül egy kis képes összefoglaló.

Galéria

Videók

Az első napról sajnos pont nem készült, a többi pedig valahogy annyira nem látványos (leszámítva talán az utolsót), de azért ha már megvannak, akkor mindenképp kiteszem ide, maximum még ebbe a sebességbe is beletekertek 😉