Kutyabajok

SzemikatiEgyébLeave a Comment

Tegnapelőtt kórházban jártunk. Életem egyik legrosszabb éjszakája volt. Picikénk hétfőn rosszul lett. Egész nap vidám volt, játékos, jó étvággyal evett, szívesen szaladgált. Szó szerint kutya baja nem volt. Zoli 6körül ért haza, én a lépcsőn ültem, az ölemben Bodza és úgy vártuk, hogy apa haza érjen. Olyan cuki, mikor felfogja, ki jön be a kapun és iszonyúan örül. Szalad elé és majd kiesik a gatyájából örömében 🙂 Jól elfáradt az örömködésbe, úgyhogy el is szenderedett a konyhába lerakott kis takaróján. 7 körül ébtedt és hányt egy adag füvet. Nem igazán izgatott a dolog, volt már ilyen. Füvet eszik, füvet hány. De sajnos ez itt nem ért véget. Innentől mint a kocsis, megállás nélkül. Azonnal szóltam Zolinak, hogy baj van, picikénk a lelkét is kihányja lassan. Pillanatok alatt összeszedtük magunkat és irány Pest, Lehel úti rendelő. Ott 24 órás ügyelet van. Recepción bejelentkeztünk és mondtuk, hogy 9 hetes pici kutya, hány mint a kocsis, mérgezés gyanú. Recepciós fölvette az adatainkat és mondta, hogy majd szólítanak.
Mi balgák azt hittük, ha életveszély van, tökmindegy, hányan vannak előttünk, elsőbbséget élvezünk. Nem hogy órákon, de perceken múlhat a pici élete. Hát nem így volt. Kijött, aki bent volt és szólították Zoli cicát és a gazdáját. Na az én Zolimnak itt durrant el az agya és oda ment, hogy már bocsánat, de itt egy pici kutya, aki lehet, nem éri meg, mire bejuthat, légyszi… Úgyhogy Zoli cica ki, mi be. Ebben a sztoriban 2 dolog bosszantottigazán. Az egyik, hogy a recepciósnak szólnia kellett volna, hogy itt egy sürgős eset, soron kívül fogadjanak. Az eddigi rendelőkben, ahol megfordultunk, ez így ment. És kivártuk a sorunkat, mert nyilván az menjen, ami súllyos eset. A másik a cica gazdája. Én mint állatszerető ember, ha ilyet tapasztalok a váróban, én magam ajánlom föl, hogy menjenek előre és esetleg ha többen várunk, megkérem a többieket, hogy ők is tegyenek így. Ez a gazdi nem gondolta, hogy egy életveszélyben lévő csöppség elsőbbséget élvezne, pedig végig nézte a váróban, ahogy 3x végig hányt és folyamatosan sírt a fájdalomtól. Na mindegy, ilyen a világ. Dokinéni cuki volt, azonnal behívott minket Zoli kérésére. Kikérdezett minket, majd azonnal infúzióra kötötte. Sajnos amint némi folyadék jutotta szervezetébe, még ha infúzión keresztül is, azonnal hányni kezdett. Úgyhogy kapott egy hányás elleni szurit is. Meg az infúzió lecsöpögtével még kettőt, ami nem tudom, mi volt.
Bodza annyira kimerült, hogy olyan mély álomba zuhant, hogy nem lehetett felébreszteni. A frász jött ránk. Dokinéni javaslatára, bár a szívem szakadt meg a gondolattól is, de ott hagytuk éjszakára megfigyelésre.
Dokinéni azzal búcsúzott, bármi baj van, hívnak. Nagyon nem vártam, hogy hívjanak.
11-12 között értünk haza valamikor. Alvás nuku. Feltakarítottam, 3 adag cuccot kimostam, rendet rakta és rettegtem, hogy megszólal a telefon, így vártam a reggelt. Hajnalban Ági hívott, hogy hír van Bodzusról, jól van. Én még nem sírtam megkönnyebbülsétől, de most mint egy csecsemő.
8:30 körül értünk be a kórházba. Dokibácsi volt bent, kezében Bodza. Mindent eldobtam és azonnal átvettem. Hát nem tudom, hogy Ő örült jobban nekünk, vagy mi neki. Mikor még ara vártunk, hogy haza hozhassuk Bodzát a tenyésztőtől, kaptam egy videót, ahol egy kislány meglepi kiskutyát kap a szüleitől és pici kutyát ölelgetve zokog a boldogságtól. Ne ez voltam én, amikor élve a kezembe adták a kiskutyámat, akiről este még nem tudtuk, hogy haza hozzuk-e még valaha.
Két lehetséges elmélet van, mi történhetett. Az egyik, hogy belegelt valami mérhezőt, a másik, hogy főztem neki levest farhátból és elég zsíros volt és ez okozott nála egy kiadós hurutot. Erre van a legnagyobb esély. Nem vírus, nem baktérium, hanem az én tudatlanságom áldozata lett szegény picikénk 🙁 Farháttól legalább fél évre el vagyunk tiltva. Csak nagyon sovány cuccokat adhatok neki  táp mellé, de most egy darabig még azt sem. Most diéta van és csak és kizárólag a saját tápját eheti.
Tegnap még a kerbe se vittük ki, nagyon lábadozott még, nehogy beegyen valamit, mert most még egy ilyet tuti nem él túl. Ma Zoli pisilni már kivitte, nagyon figyelve, hogy még csak ne is legeljen. Pisi után hozta is be.
Picike maradéktalanul felépült, jó étvágya van, jókedve van, ismét mindennek nagyon örül és folyton izeg-mozog 🙂
Mi pedig tanultunk az esetből. Nagyon kell vigyázni és a táp mellé ugyanúgy kell hozzá táplálni a kiskutyát egyéb ételekhez, mint ahogy a csecsemőket szoktatjuk egyre több dologhoz a tejci mellé.

Itt kapja éjjel az első infúzióját.

Ez másnap reggel a második infúzió után. Kicsikénk még a kórházban is képes volt sztárolni magát, mindenki imádta. 🙂 Itt azért látszik, mennyire lesoványodott egy éjszaka alatt szegényke. De mára vissza nyerte versenysúllyát 🙂

Ez pedig azt jelenti, hogy már tök jól van. Basszus, egyzserűen nem tudunk rá haragudni 😀 Bosszankodtunk és röhögtünk egyszerre 😀