Mai barkácsprojekt: Terasz alatti ajtó

zolcsiEgyébLeave a Comment

Ismét sikerült befejezni egy komolyabb (legalábbis nekem) projektet.

A terasz alatt van nekünk egy “pince” szerűség, bár nem földalatti, de azért hasonló, meg persze nem is túl nagy. Itt tároljuk nyáron a kerti gépeket (rota, fűnyíró, fűkasza…), úgyhogy kellett egy zárható ajtó ennek a tárolónak. Ráadásul ha végre lesz gyümölcs is, akkor azt itt szeretnénk majd telelteni. A rendes pincében túl meleg van hozzá. Itt viszont egyelőre túl hideg, ezért megpróbálkoztam egy hőszigetelt ajtóval. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle.

Régebben már nézelődtem ajtóügyileg a neten, és azt tudtam, hogy mindenképp valami faajtó lenne szép, kovácsoltvas vasalatokkal (de azért semiképp se túl csicsással). Valami ilyesmi volt, amiből én kiindultam:

Némi tervezés és számolás után irány a Bauhaus (bár már találtam egy fatelepet a közelben, csak nem volt ünnepek között nyitva). Az ajtó maga lambériából készül, méghozzá a vastagabb fajtából, ez megkönnyíti az összerakást de ugyanakkor kellőképp erős is lesz. Keretezni pedig 1×2-es tetőléccel fogom. Az ajtótokot pedig 2 colos párnafából fogom levágni.
Ez volt az egyszerűbb része. Ami sokkal macerásabb volt, az a vasalás beszerzése. Illetve nem is a beszerzése, hanem a megtalálása. Nem nagyon volt olyan, ami tetszett volna. Viszonylag beszűkítette a lehetőségeket a fekete szín. Aztán végül meglepő módon pont a Praktikerben sikerült megtalálni azt ami tetszik is. Nem annyira látszik a fotókon, de ezek is feketék:

Ami a legnagyobb kihívást okozta, az a lakatolható pánt, ezt végül webáruházból rendeltem, 1 órája érkezett meg a csomagértesítő SMS, úgyhogy egyelőre én is kíváncsian várom, hogy tényleg jó lesz-e. 🙂 Egyébként róla van szó:

Szóval miután meglett az alapanyag, neki is álltam gyorsan. Először az ajtó helyére feltettem a tokot. Ehhez le kellett vernem a vakolat-szerű dolgot a falról, ami amúgy se volt túl szép. Aztán befúrtam 3-3 lyukat, amibe majd kapaszkodik a tok, brutális csavarokat sikerült ehhez választani, úgyhogy leesni biztos nem fog 😀 Szóval bepasszintottam a párnafákat két oldalra, aztán jöhetett a méretezés. Így néz ki az első fele az ajtónak:

Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ennyire fog tetszeni 🙂 Persze alatta még a betont helyrehozom majd, ha kicsit jobb lesz az idő. Estére elkészült a másik fele is az ajtónak:

A fotón nem látszik annyira, de sajnos eléggé csálé lett. Az ajtót viszont szögeltem, úgyhogy nem nagyon volt opció, hogy szétszedem és a keresztpántokat arrébb rakom. Mint kiderült egyébként, a baloldali fal és ezáltal a párnafa nagyon nem volt függőleges. Úgyhogy a fa tetejéből elgyalultam, az aljánál pedig megtámasztottam, így sikerült egész jóra kihozni végül. Bár kellett kicsit rövidíteni az ajtókon, de legalább jól néz ki.

Így ért véget az első nap.

Estére még kitettem egy hőmérőt a tárolóba, hogy tudjuk mennyit ér az ajtó így szigetelés nélkül. Sikerült pont a legdurvább hidegben próbálkozni, így amikor kint -20 fok volt, akkor az ajtón belül -7. Ez egészen bíztató, így ha lesz hungarocell az ajtón, akkor esélyes, hogy nem fog fagypont alá menni a hőmérséklet. Vagy ha még úgy sem tökéletes, akkor belülről még mindig szigetelhetjük, hogy a földnek és a műhely falának a hője fűtse, de más irányba ne tudjon elszökni. Szóval bíztatóak az előjelek!

Folytatódhatott tehát a projekt, bele kellett volna dolgozni az ajtóba ezt:

Najó, persze nem mindet 🙂 Ebben benne van a leendő műhelyajtóra szánt szigetelés is. Egyébként beltéri nem lépésálló 5 centis nikecell, ez remélhetőleg azért hatékony lesz már. Szóval a terv az az volt, hogy az ajtók kapnak egy keretet belülről, ebbe beszabom a hungaricát, majd lefedem valami vékony rétegelt lemezzel vagy OSB-vel. Erről a műveletsorról már több kép is készült.

Először is egy gyors mellékvágány: A baloldali szárnyra kellett két zár.

Ez azért jó, mert ezektől rohadtul megbonyolódott a keret kiszabása 🙂 A fenti fotón egyébként már látszik is a keret első tagja. Aztán szépen sorban felkerült a többi is, a végén pedig belülről is kapott némi merevítést az ajtó:

A tetőléceknél nagyon jól jött a legújabb játékszerem. Az Aldiban éppen gyalu volt, hát sajnos nem tudtam otthagyni 😀 Nagyon jól tettem, rendesen járatva lett a tetőléceknél.

A másik mókás dolog az volt, hogy a tetőlécekből készült keret nyilván pont oda jött ki az ajtón, ahol a kapupántcsavarok is voltak, így hát oda ilyen csini kis marásokat kellett készítenem:

Végül minden szépen összeállt, az ajtók is csukódtak, úgyhogy jöhetett a következő fázis. Ez pedig az ajtók szétszedése. Na nem teljesen, csak a vasalatokat szedtem le róla, illetve a nikecellnek szánt keretet. Ezután így néztek ki:

Nem számítottam rá, de a festés végül nagyon sok munka lett. Sok a kicsi apró bigyó, de az ajtókkal is kell vesződni. Félig szétszedve zajlott a festés, először alapozóval kezdtem, majd két réteg lazúrt kaptak az ajtók. Egy réteg felvitele egyébként nagyjából egy három órás mutatvány volt. Ezeken a fotókon az látható, amikor az apróságok már túl vannak két réteg festéken, de az ajtón még csak egy van:

Eljött az ideje a nikecell beszabásának. Utólag már tudom, hogy kár volt 5 centist venni, jobb lett volna 2+3 centi, mivel így a belül levő keresztmerevítések helyét be kell marni a szigetelésbe. Ehhez a Facebook barkács fórumán kaptak elég sok tippet. Elsőnek azzal próbálkoztam, hogy forrasztópákából hajtogatok nikecell-vágó eszközt. Majdnem jó lett, de ehhez valószínű pillanatpáka kellett volna.

Új nap, új esélyek. Ezzel a szlogennel vágtam neki másnap újra a projektnek. Először a forródrótos módszert finomítottam. Ez azt jelenti, hogy új drótot hajlítottam, a pákát pedig félretettem. Helyette fogóval megfogtam a drótot és gázgyújtóval melegítettem. Legnagyobb meglepetésemre a dolog működött! 😀 Nagyon szépen és jól lehetett vágni vele, az egyetlen hiba az volt, hogy nagyon hamar kihűlt a drót és újra kellett melegíteni, ami viszont sokáig tartott a gyújtóval. Úgyhogy ez érdekességnek jó volt, de a gyakorlatban sajnos nem vált be.
A következő tanács az volt, hogy használjak észter higítót. Mégpedig úgy, hogy egy lécet, ami kb akkora, mint a kivágandó lyuk, kenjek be vele, majd a lécet tegyem a hungarocellre. Ez leírva szintén varázslásnak tűnt, de ez is működött! A higító ugyanis oldja a nikecellt. Így tehát a léccel marattam ki a végleges léc helyét. Néha újra kellett kenni, meg az “olvadt” nikecellt letörölni a lécről, de amúgy egész hatékony volt. El is bíztam magam és a másodikat már csak ecsettel csepegtetve próbáltam átmaratni. Ennek az lett az eredménye, hogy néhány helyre kicsit sok higító jutott, az pedig átmarta magát és átlyukasztotta a nikecellt. Nembaj, látszani nem fog, kicsit egyenesre vágom aztán kitömöm darabokkal.

Szóval egy ajtónak így meglett a szigetelése. Még mielött nekiálltam volna a másodiknak, le szerettem volna szabni az ajtók belső borítását. Ehhez 4 millis rétegelt lemezt vettem, mert azt szépen lehet festeni. Gyorsan feljelöltem és körfűrészen levágtam, majd alapozóval le is kentem. Erre az estére ennyire volt energiám 🙂

Ezután két nap felkentem a két réteg festéket a hátfalra, majd utolsó nap beszabtam a másik ajtóba is a szigetelést és végre kezdődhetett a végleges összeszerelés 🙂 Hát mit mondjak, nagyon vártam már, jó hosszúra nyúlt ez a projekt, ráadásul költségeket tekintve is kicsit komolyabb lett, mint ahogy számítottam rá, úgyhogy nagyon szerettem volna már látni egyben a végeredményt.
Viszont a sok munka meghozta gyümölcsét, nagyon elégedett vagyok az elkészült ajtóval, jó ránézni.
Jó lett végül a kapupánt és a lakatpánt is, szép lett az alapszín, jól mutatnak rajta a fekete vasak is. A lakat kicsit bumszli, de ez az ára az egykulcsos rendszernek.

Apróságok még vannak hátra, például az egyik párnafából még el kell gyalulni kicsit, mert nem tökéletes a záródás, a beton alapot is ki kell még önteni szépre, a szigetelést körbe meg kell csinálni, hogy tényleg jól bentmaradjon a hő, de ezek egy kicsit késöbbre maradnak már, leginkább amikor végre beköszönt a jó idő.

Végül késöbbi saját okulásunk végett: Az ajtó festéséhez (és a jövőben minden egyéb kültéri fa festéshez) az alábbiakat használtam: