Figyelem, ebben a bejegyzésben lesznek képek vadászatokról is, semmi durva, de aki nem szereti ezeket, az óvatosan görgessen 😉

Régóta nem írtunk már a blogra, úgyhogy néhány mondatban és jó sok képben összeszedném, hogy mi is történt velünk a legutóbbi bejegyzések óta. Valahol ott hagytuk abba, hogy elöl is elkészült a kerítés és a kert is gyönyörűszép állapotban van. Azóta azért elég sok minden változott 🙂

Az egyik (számomra) legfontosabb, hogy Bodzával sikeresen letettük a Vadászati Alkalmassági Vizsgát (VAV). Ez ahhoz kell (elvileg), hogy a vadászatokon részt vehessen a hajtásban. (Kétéves kor alatt nincs rá szükség, utána kötelező). Az alapvizsga után szerencsére nem volt nehéz letenni, csak egy kicsivel bonyolultabb annál, viszont még bőven bennevoltunk mindketten az alapvizsgás dolgokban. Biztos-ami-biztos alapon azért elmentünk pár felkészítő órára, de szerencsére sok újat nem mutattak, inkább csak átnéztük a konkrét feladatokat. Ha nem is tökéletesen sikerült, de azért gond nélkül átmentünk.

• 

• 

Az alapvizsgának és az azt megelőző felkészítő óráknak megvolt az az előnye, hogy megismertünk két új barátot, akik szintén ott vizsgáztatták a kutyájukat és már meg is hívtak magukhoz vadászatra 🙂

A nagy nyári melegben viszonylag sűrűn jártunk le a dunára, Bodza imádta, elkezdett “Bíborozni” benne, vagyis beúszik, aztán elkezdi szemmel követni a láthatatlan manókat a vízben (vagyis bütyköli a vizet) és ezt képes órákig is csinálni. De azért hogy ne csak neki legyen jó, néha mi is csobbantunk vele együtt.

A következő viszonylag fontosabb esemény Ipoly érkezése volt augusztus 23-án. Erről Kati már írt bővebben, úgyhogy itt csak néhány “vizslás” fotó szerepel:

• 

• 

• 

• 

Következő kutyás projekt az Őszi Tenyészvizsga (ŐTV) volt. Ez már egy lényegesen magasabb szintű vizsga a korábbiaknál, ennek megfelelően jóval kevesebb indulóval (hatan mentünk összesen). Aktívan készültünk rá, kb. hetente egy alkalommal jártunk kiképzőhöz okosodni, volt értelme egész jól sikerült a vizsga. Azonban egy-két dolgot rendesen megszívtam 😀
Az egyik nevezetesen az volt, hogy a bíró az egyik feladatot önkényesen megváltoztatta, amire mi egyáltalán nem készültünk, így itt kis híján megbuktunk, de nagy nehezen azért csak átevickéltünk ezen a részén a vizsgának. A másik nehezítés az volt, hogy Bodza a vizsga elötti hétig egy “seggbekutya” volt. Futott a mezőn, de azért nem nagy tempóval, keresett de nem eszetlen messze, ment de nem annyira. Aztán a vizsga elötti napon kimentünk az erdőbe hogy levezessük az energiát a másnapi feszültségek elött. Itt Bodza találkozott egy beszélő fával:

Ez a fa pedig csak annyit mondott Bodzának: “Fuss!” És innentől nem volt megállás, az erdőben mint a bolond úgy futott össze-vissza, a sípom már jóformán berekedt, de ő csak nyomta és nyomta. Nem tudni hogy mi történhetett, de valami itt átkattant az agyában. Ez megmaradt másnapra is a vizsgán, ami jó is volt meg nem is. Nagyban nehezítette a mezei munkát, mivel nem nagyon tudtam irányítás alatt tartani, azóta szerencsére már megszoktam ezt az őrültséget, de a vizsga napján ez még nagyon új volt. Viszont olyan szempontból jól jött, hogy a bírok látták így Bodzában a szenvedélyt ahogy fut és keres. A madarat pedig gond nélkül megtalálta, megállta, a lövésre sem mozdult be, úgyhogy a feladatot nagyon jól teljesítette. A vízi munkánál kiemelték, hogy az övé volt a nap legszebb kacsa spúrja (amikor beengednek egy kacsát a vízbe, a kutyának pedig meg kell keresnie és a vadász elé kell azt hajtania).
Sajnos a nádi kajtatás sem volt kellőképp határozott, úgyhogy itt is vesztettünk pontot. Összességében elégedett vagyok a teljesítményünkkel, a vizsgán pedig sikeresen átmentünk.

• 

• 

• 

• 

• 

Ezzel nagyjából véget ért a nyárvégi-ősz eleji időszak és kezdődhettek az igazi izgalmak, vagyis elkezdtünk Bodzával vadászni járni. Persze az előző idényben már próbálkoztunk ezzel, de az még inkább bulizás volt, kimentünk, sétáltunk, ő meg vagy mellettem jött (itt még nem beszélt a fával), vagy futott a többiekkel és próbált játszadozni, amit persze a többi kutya nem vett jó néven, hiszen épp meló volt. Úgyhogy kíváncsian vártam, hogy mi lesz ezután az idei szezonban. Hát össze sem lehet hasonlítani. Bodza it már egyszerűen tudta a dolgát, ment, keresett, vadat állt, keltett, ha lőtték akkor hozta. Még persze sokminden kell, hogy rutinos vadászkutyának mondhassuk, de a szenvedély mindenképp megvan benne. Már tudja ha vadászatra érkezünk, alig várja hogy mehessen és kereshessen, ilyenkor őt se érdekli a többi kutya. És majd meggebed érte, hogy hozhasson valamit. Ha száll a madár már automatikusan néz fel, követi az égen és figyeli hogy eltalálják-e. Nagyon kikupálodott, öröm vele dolgozni és látni, ahogy szinte alkalomról alkalomra fejlődik. Persze küzdeni azért ilyenkor is kell vele, de már egész jól kézben tudom tartani keresővadászatokon is. Persze előfordul, hogy hajtjuk az erdőt és ha kicsit nem figyelek, akkor eltűnik, ilyenkor pedig szinte hiába hívom. Ekkor többnyire az van, hogy talál egy madarat, és ha az meglesz akkor visszahozza és így kerül elő 🙂
Most pedig egy fotó és videó galéria a vadászatokról:

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Beköszöntött időközben a tél. Azthiszem nem panaszkodhatunk, nagyon jó telünk volt. Nem volt eszetlen hideg, bár azért voltak komoly mínuszok, úgyhogy talán elpusztultak a bogarak. Esett szépen hó is, még a karácsony is majdnem fehér lett. Mondhatom, továbbra is szép a tél itt a kis falunkban.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

2018-at egy disznóvágással zártuk, ez se volt egy egyszerű projekt, de erről Kati majd részletesebben értekezik egy külön bejegyzésben.

Természetesen megvannak már a 2019-es tervek is. Elkezdtünk készülni a tavaszra, már berendeltük a vetőmagokat, fejlődtünk palántázó téren is, erről hamarosan szintén egy külön bejegyzésben.
Ugyancsak tavasszal fogunk nekikezdeni a kocsibeálló-járda-tűzrakó trió térkövezésének, ehhez pont ma érkezett meg az alapanyag.
Valamint ha minden jól megy, akkor májusban kutya-frontos is lesznek hírek, de ezzel egyelőre még várjunk… 🙂

Végezetül pedig itt van egy kupac kép, amit “eltettem egy humorosba” Knézy

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

•