Kint aludtam az éjjel a nappaliban. Nagyon szeretek ott szundizni. Kora hajnalban arra ébredtem, hogy Kitty valamire nagyon vadászik. De az a valami nagyon hangosan csipog. Először azt hittem, egér. Felkapcsoltam az olvasó lámpát és a kis valami beszaladt a laminált padló alá (nincs még meg a szegély rendesen). Kitty meg hoppon maradt. Lámpát leoltottam és megpróbáltam tovább szundizni. Aztán megint halottam a csipogást. Kitty megnyomta, az meg csipogott. Megint megnyomta, megint csipogott. Hát megsajnáltam és nyakon csíptem a kis látogatót. Nagyon aranyos volt. Zolit föl is keltettem, nézze meg a kis jövevényt.

Nem tudtam, mi ez, de abban biztos voltam, hogy nem egér. Hosszú az orra és cukin mozog jobbra-balra. Gyorsan utána néztem, mert hát gugli az én barátom. Kiderült, hogy egy csöpp kis cickány bébi látogatott meg minket. Csak azt nem tudta szegény, hogy itt őt meg akarják enni. Úgyhogy kimentettem bátor kiscicám karmai közül és eleresztetem a kertben. Remélem, túlélte a kalandot, mert nagyon aranyos volt. Lassan szokásommá válik bébi állatokat menteni a házból. Eddig 3 sikló és ez a kis pöttömke 🙂