Végre nekem is van miről írnom! 🙂 Szóval a hétvégén nem tudtunk mit csinálni a kerttel, úgyhogy maradt idő szabad foglalkozásra. Ez macska sétáltatással kezdődött. Biztos hideg volt, mert Peti a tűzrakóba próbált bekúszni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Aztán úgy döntöttem, hogy ráncbaszedem a műhelyt. Ennek három fő oka volt:

• Irtózatos kupleráj volt, nem lehetett már elférni
• A “munkaasztal” két bakon állt, nagyon alacsony volt és instabil, nem lehetett dolgozni rajta
• Volt egy asztali körfűrészem, ami még a dobozában volt, még csak az irodában csomagoltuk ki 😀

A körfűrész a saját lábain áll, ráadásul van hozzá még plusz kisasztal is, de mivel volt már egy jó munkapad, így inkább úgy döntöttem, hogy beépítem abba és lesz egy jó nagy asztalom egy kitekerhető fűrészkével. Úgyhogy  először kivágtam az asztalból a fűrész helyét, aztán a dekopír nyomát megigazítottam kicsit a felsőmaróval (végre azzal is volt mit csinálni), majd az asztalt visszaraktam a lábaira a fűrészt meg a dobozára és így akartam becsavarozni a helyére. Sajnos így nem nagyon lehetett hozzáférni, úgyhogy végül le kellett szerelnem a tetejét, azt külön hozzácsavarozni, majd visszaszerelni a gépet.

Aztán jöhetett a morbid rész, vagyis amikor a körfűrésszel nekiálltam darabolni a saját lábait! 🙂 A régi könyvszekrény polcai örülhettek, mert végre értelmet nyert a létezésük, bár az is igaz, hogy szegények feldarabolódtak. A gép pedig nagyon durva, sose gondoltam volna, hogy ennyivel használhatóbb egy kis kézi gépnél. Csak úgy ette a fát, és nagyon szépen vág, annak ellenére, hogy “budget” kategóriás kis gép (bár az igaz, hogy raktam bele egy a gyárinál egy fokkal jobban használható lapot).
Szóval szépen összedaraboltam a lábaknak valót, felcsavaroztam mindet a helyére (elfogyott a hétvégén 1-2 száz csavar), majd felborítottam, és jó lett minden, stabil lett és még használható is! Ugyan nem egy nehéz projekt, de mégiscsak ez volt az első, büszke voltam rá és jó érzés volt látni, ahogy értelmet nyer a munkám 🙂

Kati apukájától kaptam a satumat (megnéztem milyen árak vannak újabban, nagy kincs!), viszont eddig rendes asztal híjján azt se tudtam használni. Hétvégén végre ez is a helyére került. Ha pedig már így alakult, akkor gyorsan belefogtam az első vascsövet, ami a kezembe akadt, hogy kipróbálhassam a Zsuzsiéktól szülinapomra kapott flexet is.

Vasárnap sem lankadt a lelkesedés, úgy éreztem túl sok a hulladékfa (és a kupi még mindig) és túl kevés a polc, úgyhogy egy polcot terveztem aznap összedobni. A “terveztem” persze túlzás, pedig így utólag azért azt mondom, hogy nem lett volna baj, de végülis csak sikerült. Egyszerű kis polcocska lett, tetőlécekből és szintén könyvszekrény polcokból. Viszont elnyelt ez is némi cuccot, úgyhogy alakul a rend. Bár még azért van mit csinálni, de lassan a helyére kerül minden.

Aztán vasárnap délután olyan szép idő lett, hogy a macskákat is kiraktuk még egy kicsit szellőzni, majd kimentünk az erdőbe gombászni.

Hát így alakult az első blogbejegyzésem története.