Ezt most egy összefoglaló bejegyzésnek szánom, Sok újdonsággal nem szolgálhatok, de mégis olyan csodálatos itt a tavasz, hogy nem hagyhato szó nélkül. A fák már elvirágoztak, lesz talán néhány szem gyümölcsünk. Kivéve sárgabarack. Azok sajnos nehezen viselték csemeteként, frissen ültetve ezt a hosszú és hideg telet. Az egyik kirügyezet, egész helyes lombkoronája lett, a másik sajna elfagyott. Hogy végleg, vagy csak ezt a nyarat hagyja ki, egyelőre nem tudnám megmondani. Remélem, megerősödik és megmarad. Áprilisi hó és májusi jég sajnos meg tette káros hatását nálunk is. De azért van sok szép is 🙂 Rügyezik a fenyőerdő, hát mit mondhatnék, varázslatos. Virágzik a két orgonabokrunk és a lilaakác is. Elég csini mindkettő 🙂 A virágoskert nem viselte jól a tavszi fagyokat, a húsvétkor kiültetett nebántsvirágok mind elfagytak, majd pótolni kell. Viszont az ősszel kaptt és ültetett nemtudommilyenvirág és a levendula gyönyörű, néhány napsütéses nap ésvirágba boorulnak. A palántákat hetekig cipelgettem. Reggel ki a házelé, este vissza a házba. Ha rossz idővolt, a nappalt is a konyhaasztalon töltötték, ott viszont sötét van nekik. Lidlben lehetett kapni cuki kis fóliasátrat, kifejezetten palánták számára. Úgyhogy beszereztünk egyet. Így megszűnt a kín a számukra, hogy sok időt töltsenek sötétben és megszűnt a kín az én számomra, hogy a reggelem és az estém is azal menjen el, hogy őket cipelgessem. Mit mondjak, szinte életre keltek a kis sátrukban. Megvastagodtak, besűrűsödtek. Főleg a paradicsom palánták és a fűszernövények indultak újult erővel az életnek. Pedig mindre keresztet vetettem már. A paprikák sajna nem nagyon akarnak helyre jönni. Kis satnyák még mindig. Jövőre okosaban kell csinálnom. A tisztességesen megkopasztott sövény úgy hajt kifele, mintha kötelező volna. Nem mertem az egészet levagdosni, féltem, hogy nagyon megviseli és esetleg nem éli túl. Deúgy látom, ez mindent túl él, úgyhogy jövőre az egészet vissza vágom, hagy frissüljön. Füvet már 2x nyírtunk idén. Amennyi eső esik a tavasszal, ez sűrű program lesz. Az, hogy kert milyen csini, még így a kertés építés nyomati magán viselve is, elképesztő. De sehol nincs ahhoz, amit a környékbeli erdők és mezők mutatnak meg magukból. Megbántuk-e, hogy ilyen messze jöttük? Soha 🙂 Most épp zeng az ég, szakad az eső, én meg ülök a teraszon a kiskutyámmal és élvezem a látványt, amit egyébként minden nap látok, mégis nehéz betelni vele 🙂

Giga hernyótalt a jó kis agyagos sárból egy kutyasétáltatás alkalmával 😀

Esőre azért csak előjött a szegfűgomba is 🙂