Avagy szegény embert minden szivat. Kívéve amikor magát szivatja…

Volt két problémánk a házban, amihez szakembert szerettem volna hívni. Ritkán van ilyen de itt szükségesnek ítéltem. Az egyik a bojler állandó csöpögése (napi 5 liter, minden reggel mehettem vödröt üríteni), a másik a gázkazán, illetve a fűtésrendszer. A kazánt jó lett volna átnézetni szezon elött, elvégre szakember nem látta amióta megvettük a házat, másrészt a nyomás hajlamos volt elszökni a rendszerből. A legutóbbi szezon végén már 1-2 hetente kellett rátölteni a fűtésre.

Húztam-halasztottam a dolgot, aztán a barkácsfórumon egyszer csak beírt egy váckisújfalui szaki (kb. szomszéd falu), úgyhogy ráírtam, hogy jöjjön már és nézze meg a dolgokat. Jött is 2 nap múlva, nagyjából sikerült is megoldanunk a dolgokat (bár azért sajna ő sem volt tökéletes, de ez már egy másik történet).

Viszont volt egy olyan ötlete, hogy ha már úgyis épül a járda, akkor ugyan cseréljük már le a házba bejövő vízvezetéket, mert azért az nem olyan nagyon jó. A pincében már tényleg rozsdásodott a cső, mi is aggódtunk miatta, hogy mi lesz, ha ezzel gond lesz, úgyhogy elfogadtam a mellékküldit.

Ott joboldalt az a rozsdás cső az aktuális bejövő víz

A projekt azért volt szivatós, mert a járda ugyan tényleg nem volt még kész, de azért a szegélykövek már oda voltak betonozva, meg az a majd’ 40 centi kő is rajta volt, így hát nem volt egy nagy élmény leásni egy méterre. De azért csak megoldottam:

Ezután szóltam a már sokszor bizonyított bobcatesünknek, hogy én kiástam a rámeső két métert, jöhet a maradék 40-re… 😀 Jött, láttott és lezúzta a már nagyjából rendbeszedett első kertünket, dehát ezzel persze számoltunk. A vízvezeték végül egy szép nagy kört leírva a kinti kutat megkerülve megy előre a vízóraaknába.
Azt mondjuk szerintem mindenki sejtheti, hogy nem ment ez se simán. A szennyvízcső miatt aggódtunk, mert szinte biztosak voltunk benne, hogy keresztezni fogjuk. Van két tisztítónyílás az udvarban, ezeket összekötöttük egy madzaggal, és ez kiadta a szennyvíz (hangsúlyozom!) feltételezett útvonalát. Előzetes tippjeink szerint 1 méternél magasabban megy a csatorna, tehát szinte biztos, hogy az árkunkat keresztezni fogja. Először sikerült találni egy szürke csatornát, ez csak 40 centi mélyen volt, ráadásul nagyon váratlan helyen, ez valószínű még az emésztő idején lehetett használva. Mindenesetre épen maradt, a markoló pont nem bántotta, úgyhogy körbeástuk kézzel és szépen ottmaradt. Aztán közeledtünk ahhoz a vonalhoz, ahol úgy gondoltuk, hogy az aktuális szennyvízcsatorna megy, de még mielött elértük volna, volt egy reccsenés. Nyilván van valahol egy plusz törés a csatornában, úgyhogy simán belemarkolt a gép. Ráadásul kb 95 centi mélyen volt a cső, szóval ha még 5 centivel lejjebb van, akkor megússzuk. De nem, rosszkor volt rossz helyen, úgyhogy széttört a cső. Katinak szóltam, hogy a budi felfüggesztve, nem szeretnénk úszni a szarban 😀 Szennyvzcsövet betömtük egy pólóval, hogy ne menjen bele felesleges kosz, szépen körbeástuk kézzel aztán nekiálltunk toldozgatni a problémát. Végül sikerült egész kultúráltan megoldani két toldóidommal és egy darab új csővel, ráadásul ezekért elég volt a váchartyáni gazdaboltba mennem, kivételesen nem Bauhausba… 😀

A nagy izgalmak közepette kiásattam még egy árkot egy hátsó kerti csapnak is, nagy szükség volt már rá.

Az új cső már az aknában

Ezután jött még egy igen nagy szívós rész: vigyük be az új vezetéket a pincébe. Ezt egyféleképp lehetett megoldani: át kellett ásnom egy csőnyi lyukat a ház alapja alatt. Elkeserítően macerás munka volt, a végső megoldás az lett, hogy ástam a pincébe egy akkora lyukat, amibe be tudtam kuporodni, majd egy mini kertészkedős kisásóval kézzel lyukasztottam át az alap alatt a talajt. Kint ekkor már elég ramaty volt az idő, a túloldalon állt a víz a gödörben, úgyhogy nagyon örültem, amikor az áttörésnél végre elkezdett befolyni a víz 😀

De lényeg a lényeg, beért a vízvezeték, úgyhogy ezt már csak be kellett kötni. A vízvezetékszerelő ezért a mutatványért kért volna egy jelentéktelen 40.000 Ft-ot, úgyhogy ezt a feladatot is rábíztam inkább magamra, minimális szívással sikerült is megoldani. Bónuszként pedig végre a fűtésrendszer is közvetlenül tölthető a vízhálózatról, nem kell a mosógépcsővel szenvedni.