Néhány (számunkra) vicces és kevésbé vicces anyag a vadállatainkról. Mert mostanában nem készült se járda, se kerítés, úgyhogy ilyenekkel kell megtölteni a blogot… 😀

Bodzáék a cimbikkel kinéztek pár galambot maguknak:

Egyik reggeli sétánál égnek állt az orra aztán jobbra el a mezőre. Pár másodperc múlva már röppent is a fácán, de Bodza nem higgadt, tovább kutakodott. Nézelődtem én is, mígnem egyszer azt vettem észre, hogy fél méterre van tőlem egy nyuszi és valamiért nem futott el. Ekkor kezdtem el videózni:

A nyuszi valószínű nem volt teljesen egészséges, nem tudott úgy futni, mint a többi nyúl amivel találkoztunk. Nem lett semmi baja, Bodza kicsit megkergette és örült neki, hogy végre utolér egy vadat… 🙂
Másnap is megtalálta reggel, akkor a fenyvesbe rongyolt be utána. Remélem mostmár azért arrébb költözik a nyúl, mert kezd unalmas lenni, hogy a kutya állandóan eltűnik ott… 😀

Ilyen az, amikor itthonmaradok dolgozni és van hozzá nagy segítségem:

Képi bizonyíték, hogy Bodza is el tud fáradni. Amikor mentünk a kutyasuliba, akkor menet közben aludt el a sebváltón.

Petinek megérkezett a tápja. 3 hete. Azóta új helye van a házban…

A két jóbarát (hahaha, na persze… 😀 )