Nyakunkon a kerítés építés. Mondhatni, 3-4 hét és kezdünk. Nagy projekt. De a kertet előkészíteni sem piskóta. Van feladat, nem unatkozunk. Első körben csak a “körbe-kerítéssel” foglalkozunk, a frontkerítés/ kapu/ kocsibeálló odébb van még, de ideiglenes megoldásokat oda is találni kellet. Kiskapu nem volt zárható, a nagykapu pedig ….hát az sem 🙂 Nézzük, meddig jutottunk eddig:

Nagykaput Zoli összehúzta hilti szalaggal, mert annyira szétnyílt és feszült, hogy Bodza gond nélkül szalad ki rajta az úttestre. Ez most nem használható, de mivel autóval nem tudunk még beállni, így nem is lényeg. Az eredeti kiskaput flexel leszedte, mert ez sem záródott, féltéglával volt kitámasztva. Ehelyett lambériából+ tetőlécből újat barkácsolt, fain kis postaládával. A kapu, még ha sufnituninggal is, de záródik, a postaláda pedig nem ázik be 🙂 Ami még itt némi javításra szorult, az a tyúkháló. Zoli ezt is szépen rendbe tette és a beton alaphoz rögzítette. Ezzel a front oldal bírni fogja, míg neki nem állunk ezt is megépíteni.

Ez idő alatt én kiírtottam a boróka bokrokat a tűzrakó mellett. Eredetileg is meg akartunk tőlük szabadulni, mert el volt hanyagolva, nem volt szép és szúrt is. De mint kiderült, mérgező, így nem nem volt kérdés, hogy Bodza korházlátogatása után menniük kell. Vannak tervek, mi kerül a helyére, de ez egy másik sztori.

Zoli következő projektje, mivel a komposztáló kerítésépítés szempontjából marha rossz helyen van, hulladékokból és rossz raklapokból össze rakott két ideigleneset, ideiglenes helyére felállítótta és áthordta a komposztot. Átforgatni is ideje volt már. Elég nagy munka volt, le a kalappal, nem lesz alvási problémája 🙂

Én ez idő alatt elkezdtem tisztességesen megritkítani a sövényt. Lehet, hogy idén nyáron nem lesz dús és gyönyörűséges, de muszáj volt megcsinálni. Még nem végeztem vele, a kerítés felöli oldal még hátra van, ehhez le kell bontani a tyúkhálót.

Mivel a vízre hamarosan nagy mennyiségben szükség lesz, így a vízművel elő kellett szedni. Zoli összedobott neki egy ideiglenes állványt, ami védi az esőtől. Majd lesz neki szép házikója, de erre most nincs idő.

Ugyan nem a körbekerítés, hanem a front sztorija, de a szépséges lilaakác napjai sajnos meg vannak számlálva. Ősszel kivágásra kerül. Viszont ha elkészül a kocsibeálló, arra szeretném felfuttatni. Ennek feltétele, hogy meg kell próbálnom szaporítani. Nem értek hozzá, de mit veszíthetek alapon két módszerrel próbálkozom. Az egyik, hogy tőkén lévő hajtásokat dugtam le földbe, hátha megered. A másik, hogy levágott hajtásokat próbálok vízben gyökereztetni. Ha egyikből sem lesz semmi, akkor keresünk kertészetben töveket.

Ja és a legfontosabb!!! Földmértünk 🙂 Mert hát a kerítés tervezés részét is el kellett kezdeni végre. Tervezésben nagyon segíteni nem tudok Zolcsnak, de ebben azért hasznára voltam.