Kemény heteken vagyunk túl. Azt hittük, megtaláltuk az álomházat. Majd kiderült, hogy nagyon sokat kellene költeni rá. Kicsit többet, mint amennyit szánni tudtunk volna rá.

Aztán megtaláltuk a második álomházat. Ott is kellet volna költeni, de hirtelen szinte semmit, csak majd a későbbiekben. Már szerződtünk is volna, ügyvéd is volt, de besokalltunk. Sose kezdjetek olyannal, aki válik, anyagi problémái vannak, macerás a szerződéskötést illetően és nem akar kiköltözni az előre lebeszélt időpontban. Elég volt, vissza léptünk a szerződéskötéstől. Ja és óvakodjatok a pofátlan, erőszakos ingatlanostól, aki egyszerűen nem akarja megérteni, hogy elég volt, nem kell a ház, akkor sem, ha ingyen adják. Mert a nyomorultja nem értette.

Előszedtük ismét azokat a házakat, amelyeket egyszer már megnéztünk és potenciális ingatlanak nyilvánítottunk. Kiválasztottuk azt, ami minden szempontól a legjobb lehet. Jó környék, nem túl nagy, de nem is túl kicsi, nem kell rá sokat költeni. Azonnal hívtuk a jótündérünket, hogy intézze el, hogy minél hamarabb megnézhessük ismét és adott esetben papírozzunk is. Azonnal intézkedett, 2 nappal később kint is voltunk a háznál. De mire kiértünk, majd 2 misivel drágább lett a ház. És állítólag vevő is van rá. Csak azt nem értettük, miért nem tudta ezt az ingatlanosával közölni, mikor fölhívta, hogy lenne vevő a házra. Jött sírás-rívás, idegbaj, hisztiskata, depiskata, mindenkihagyjonbékénkata.

Hazaértünk és nekiestünk ismét az ingatlanos oldalaknak. Vagy 40 linket összeszedtünk, ami érdekes lehet és meg kéne nézni. Az egyik, ami nagyon tetszett volna, kiderült, hogy zártkerti ingatlan, lakáshitel kizárva. A másik két oldalról utca frontos, ami kizáró ok. A harmadiknál nem volt bizakodó az ingatlanos, hogy el tudja érni a tulajokat. Majd jött a telefon, hogy elérte, mehetünk.

És hogy hogy néz ki a földi paradicsomba vezető út? Hegyek, völgyek, szántók, repceföldek és erdők szegélyezik.

És hogy néz ki a földi paradicsom? Egyik oldalról üres telek, másik oldalról fenyves, kert végében patak és nádas, körös körül csicserő madárkák. Még nem merem leírni, hol van ez és melyik ház, mert félek, hogy elszáll. Itt nem jutott eszembe, hogy hol legyen a kandalló, mert attól beköltözik az otthon melege, mert már anélkül is ott van. Megkérdezték tőlem, mi az ami nem tetszik és annyit tudtam mondani, hogy nem tudom. Nincs ilyen. Úgy tetszik, ahogy van. Messze van, de ezért megéri majd munkából haza járni. Itt jó életünk lesz. Azt a nyugalmat kapjuk, amire vágyunk. Ennél természet közelibb házikónk már csak akkor lehetne, ha beköltöznénk a fenyvesbe.

Még nem tettünk ajánlatot. Átbeszéltük a részleteket, fizetési ütemezés, költözés időpontja és hihetetlen, de nincs kekeckedés. Reméljük, így is marad 🙂 Most még alszunk rá egyet, mert ahogy a rossz élményeket ki kell aluszni, úgy a nagyon jókra is rá kell pihenni, nehogy hirtelen felindulásból, meggondolatlanul döntsünk 🙂

Hajrá nekünk 🙂